Párkányi Esztert, az Alapjogokért Központ elemzőjét kérdeztük több más mellett a Mirkóczki Ádám által vezetett önkormányzat elmúlt 100 napjáról, az ellenzéki összefogásról és az Egerbe importált országházi stílusról.
Több, mint 100 nap telt el a helyhatósági választások óta, de Egerben eddig kevés jelét látni Mirkóczki Ádám választási ígéreteinek. Ezzel szemben sikeresen meghonosította a kocsmai politizálást: vádaskodik és folyamatosan konfrontálódik a Fidesz-KDNP helyi frakciójával. Hová vezet ez, illetve kimondható, hogy sikeresen importálta a parlamenti stílust az egri városházára?
Egy településen – legyen az egy kis falu vagy egy nagy város – a legfontosabb az emberek számára, hogy konszenzus és béke legyen. Azt még sokan elfogadják, hogy a kampányban viták, nézeteltérések vannak, azonban, ha megvan a választási eredmény, az emberek többsége szeret visszatérni a hétköznapi nyugalomba, a város vezetőit pedig azért választják, hogy ehhez mindent megteremtsenek. Mirkóczki viszont már országgyűlési képviselő korában is híres volt a konfrontatív politikájáról, gondoljunk csak 2018 decemberére, amikor a többi ellenzéki párttal együtt hangosbeszélőkkel, sípokkal, randalírozással próbálták felhívni magukra a figyelmet.
Ez a stílus nem szokatlan a túlélésért küzdő Jobbiktól. Elképzelhető, hogy ez az országos és vélhetően párton belüli narratíva tudatos, és így, a feszültségek fenntartásával, illetve azok megteremtésével készülnek 2022-re?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy ahol már csak valaminek a váza maradt meg, de a tartalom hiányzik belőle, ott hasonló eszközökkel próbálják magukra irányítani a figyelmet.
A Jobbik évek óta identitászavarral küzd és ez a politikusaik magatartásán is látszik.
Az ellenzéki pártoknak az önkormányzatokban, polgármestereiken keresztül kellene bebizonyítaniuk, hogy képesek – akár csak helyi szinten is – kormányozni, eddig azonban nem láthattunk jelentős eredményeket. Mindenütt látszatintézkedéseket vezetnek be, klímavészhelyzetet hirdetnek, de az elmúlt időszakban leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy maguknak pozíciókat szerezzenek és fizetést emeljenek.
Mirkóczki Ádám vélhetően azt igyekszik elhitetni magáról, hogy kilépett az országos nagypolitika darálójából, és kizárólag Egerért dolgozik. Ha ezt valóban így gondolja, akkor adódhat a kérdés, hogy miért nem lépett még ki a Jobbikból?
Nem gondolom, hogy ki kellene lépnie a Jobbikból, viszont láthatóan igyekszik magát eltávolítani a párttól: lemondott tisztségeiről és polgármesterként sem pártja színeiben indult, hanem egy civil szervezet álcája mögé bújva. Emlékezzünk vissza, a 2018-as országgyűlési választási kampány hajrájában Mirkóczki kifejtette, hogy 2010 előtt nem az igazi arcát mutatta a Jobbik – ez a kijelentés azért is pikáns, mert ő maga is szerves részét képezte a pártnak ebben az időszakban, tisztségviselője volt.
Egerben is egy összellenzéki összefogásnak sikerült letaszítani székéről a korábbi polgármestert. Meddig lehet egy kisvárosban az egyetértés látszatát fenntartani úgy, hogy közben sorra jönnek a pikánsabbnál pikánsabb országos hírek az ellenzék ügyeiről? Legutóbb például Kaposváron bomlott fel az összefogás, de a pártok bőven szolgáltatnak ezenkívül is témát. Hogy mást ne említsünk, legutóbb Jakab Péter a Jobbik elnökének kiszivárogtatott felvételei járták be a sajtót.
A történelem során már sokszor és sokan próbálkoztak azzal, hogy bármilyen érdekből: hatalom, pénz, siker – olyanokkal álljanak össze időlegesen, akikkel egyébként kígyót-békát kiabálnak egymásra. Azonban, ha ellenkező irányba indulnak, nem szállhatnak egy tandemre. Ez országosan is elmondható az ellenzékből verbuválódott moslékkoalícióról:
nincsen bennük semmi közös a hatalomvágyat leszámítva.
Mindeközben azért az egyes pártok a saját pecsenyéjüket is sütögetik, nyilvánvalóan kellemetlen nekik az összefogás, hiába hangoztatják minden lehetséges fórumon, hogy ez az egyetlen megoldás az ellenzék számára.
Videó: Coub (Created by mm5640 )
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
