Még van pár jó hét a késő nyárias időből és főleg délen a szeptember nagyon kellemes tud lenni. Olvasóink és munkatársaink segítségével egy összeállítást készítettünk arról, hogy az egyes országok mit kérnek a turistáktól beutazáskor – ez persze állandóan változik -, de elmondunk olyan eseteket is, melyeket nem tartalmaznak a hivatalos oldalak.
Legnépszerűbb külföldi úticélunk a közeli Horvátország volt az idén is. Bár a szezonnak azért még nincs teljesen vége, sokak szerint a profik szeptemberben utaznak, már ha erre az iskolakezdés miatt van lehetőségük.
Az engedélyek szempontjából is az Adria volt a legkisebb akadály – de egyre népszerűbb Montenegró is, amelyet dicsérnek honfitársaink -, hiszen oda a kétoldali megállapodások révén a hazai védettségi igazolvánnyal is beutazhattunk, aki pedig oltás nélkül megy, az (pénzért) a határon is elvégeztethette a tesztet. Különleges intézkedésekkel ezt követően nemigen kellett számolnunk, ami az egyéni felelősséget persze feltételezi, amennyiben zsúfoltabb helyre mentünk, hiszen amúgy a maszk használata nem volt kötelező.
Meg kell jegyezni azonban, hogy augusztus közepétől a járványgörbék növeldésnek indultak, egyre többen mondták vissza foglalásokat, főleg, amikor belengették: elképzelhető, hogy szomszédunk hamarosan a piros zónában találja magát a romló adatok miatt. Ennek ellenére a kinti idegenforgalmi szakemberek nagyon jó évnek értékelik az ideit, nem kis részben a magyarok miatt, és különösen ahhoz képest, milyen volt a tavalyi év.
Teljesen más utat választott az ugyancsak népszerű Spanyolország: az ottani hatóságok nem bíbelődtek okmányokkal, akik a zöld zónából érkeztek, annak csupán egy előzetes regisztrációra volt szüksége, és a dokumentumon szereplő QR-kódot már a budapesti repülőtéren be kellett mutatni, a megérkezésekor pedig mindenkit leellenőriztek, de attól kezdve semmilyen okmányra volt szükség.
Fegyelmezett Spanyolok
Viszont a fegyelmezett maszkviselés magáról értetődő követelmény volt, az intézkedés ellen semmilyen módon nem tiltakozott senki. Július közepétől az utcán már nem volt kötelező, mégis az emberek vidéken szinte 100 százalékban, de a fővárosban is minimum 90 százalékban viselték a maszkot. Ez nagyon meglepő volt, bár az első hullám nagyon megviselte az országot, és erre még jól emlékezhettek…
A vonaton, buszon, villamoson, boltban maszkban közlekedtek az emberek, a kisebb belső bisztrókban, vendéglőkben le lehetett venni, mert inni-enni így nehéz lett volna. Mivel nagy zsúfoltság nem volt, itt volt némi szabadság. Szerencsére azonban a déli országokban, főleg nyáron a teraszokon zajlott az élet, ott pedig ehettünk, kávézhattunk, borozhattunk fagyizhattunk, az asztalok kicsit ritkábban voltak elhelyezve, szóval ez nem okozott nagy gondot.
Rendezvények.
A szabadtéri koncerten vagy szimplán annak közelében távolabb voltak egymástól a székek, ám feljebb, ahogy szélesedett a nézőtér, nem volt semmilyen óvintézkedés. Ennek ellenére nagyon sokan viselték még itt is maszkot önszántukból.
Elmésebb módszert találtak ki a zárt színházakban.
A nézőtér tervezett kialakítása után (egy szék szabad, kettő lezárt, és így tovább), ahol a használatban nem lévő ülőhelyekre QR-kódos szalagot tesznek, egy kicsivel előbb zárták le a jegyárusítást. Ekkor a rendszer elosztja a különböző sorokba a nézőket, kettesével, illetve egyedül lehet ülni a nézőtéren, amúgy pedig a jegyeken nincs rajta a konkrét sor, illetve a szék száma, ám a jegyvizsgáló egy leolvasóval odakíséri a vendéget a rendszerven megadott helyre, a lezárt szék kódját leolvassa, és már mondja is, hogy melyik székre ülhetnek.
Először persze nem érteni, miért nincs a szék száma a jegyen, de szervezők mindent tudnak.
Sok iratot kérnek a franciák, de a bort nem tagadják meg
Franciaország, igaz, már augusztusban – legalábbis az előírások tekintetében – viszonylag sokat követel.
Nem fogadja el csak azt az EU-igazolványt, amely az unió által elfogadott vakcinákat sorolja fel, nem érdekli, hogy valaki biztonságos területről érkezik-e, ajánlja egy becsületbeli nyilatkozat kitöltését, hogy van-e felsőlégúti (bármilyen) betegséged vagy tüneted.
„Nem megfelelő” igazolvány hiányában 72 óránál nem régebbi PCR, illetve antigén hivatalos teszt kell, az ára és a gyorsasága miatt persze az utóbbit választjuk általában, de azért ez is egy tízes.
Előre elmondjuk, hogy az imént felsorolt igazolások, tesztek egyikére sem volt szükség egy négynapos úton. Semminek semmilyen hasznát nem vettük tehát!
Persze kockáztatni sem érdemes, úgyhogy nincs más választásunk.
A maszk benti, zárt közösségi terekben, étterem, tömegközlekedés használatakor, szállodákban, üzleteltben kötelező, de szabadtéren nem.
De térjünk vissza az igazolványokhoz!
Se a budapesti, se a franciaországi repülőtéren nem kér senki semmit! De egyáltalán semmit! Az megy be, aki akar (meglepetés.)
A villamoson mindenkin maszk, hatalmas tábla hirdeti, hogy a szabály megszegői 135 eurót fizetnek, de azonnal, ha megbuknak.
A szállóban a becsekkoláskor semmi okmányt nem kérnek(!), csak személyit és persze a számukra legfontosabb dolgot – a bankkártyát!
Pass, vörösbor, bukósisak
Hát ezért kár volt ennyit kavarni, gondolja az ember, aki a nyári meleg miatt nem jár zárt tereken napokig, a boltban viseli a maszkot és kész. Mígnem egyszer estefelé beugrik egy borozóba, ami egy 50 négyzetméteres helyiség, a kapu nyitva, bent négyen vannak, kint öten. Ekkor először a vidám társaság nevetve a vendéghez fordul, és az kérdezi vihogva:
– „ Pass?…Pass….”
Mivel közben nevetve a bukósisakjukat dobálgatják, mert robogóval jöttek borozni, az utazó kissé értetlenül néz. Aztán odalép a tulaj, félretolja a törzsvendégeit és mutatja, üljön le nyugodtan.
– „Rúzs” – válaszolja az idegen, aztán a második pohárra sem mond nemet.
Aztán egy meleg ételt árusító étkezdében már élesebb volt a helyzet. A rendelés után egy műanyag tálba kezdték el pakolni a kosztot, mire a betérő büszkén előveszi a QR-kódos hivatalos tesztet, hogy ő bizony itt akar enni. A tulaj előveszi a leolvasóját, megnézi, és azt mondja, ez nem jó, nem jelzi azt, amit kellene, hiába mondja, hogy hivatalos, nem, ez ide nem érvényes.
Vendég dühösen elmegy, majd még egy próbát tesz, fiatalabb, szimpatikus tulajjal, hogy hátha, hiszen QR-kód, angolul (ezt talán nem kellett volna), ez a „pass-om”, ezt kérték a hatóságok, de kiderül, az éttermeknek nem elég. Viszont van az étterem előtt pár asztal a kávézók számára, és oda kiviszi egy tálcán az ételt. Döntetlen.
Aztán egy képzőművészeti kiállításon, a szigorú biztonsági ellenőrzés után az elegáns úr igazolványt kért, megnézte a tesztemet, bólintott, és udvariasan bekísért. Ekkor a képek láttán viszont megenyhül az utazó. Hogy talán mégis megérte.
Aztán a pesti reptéren elegáns rendőrök állnak sorfalat, és védettségi kártyát kérnek. Ez az első ellenőrzés, igaz, itthon. Hirtelen nem is tudja az ember, nála van-e, mert azt intézte hetekig, hogyan juthat be az EU-Pass nélkül a célországba. De szerencsére megvolt a jó kis hazai plasztiklap. Egydátumos, szputnyikos, de a miénk.
Az utazó meg is kérdezte a rendőrt, mi van, ha nincs nálam a magyar védettségi.
Akkor karanténba megy! – válaszolta.
De ekkor már a magyar turista számára nem létezett olyan dolog, ami akár egy pillanatra is meglepje.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
