A honvéd tábornok nevét közterület és iskola is viseli Egerben.
Gömöri származású köznemesi családba született. Édesanyja, Keszlerffy Terézia (Eger, 1780. december 14. – Eger, 1845. augusztus 7.), nemes Keszlerffy Józsefnek Heves megye főorvosának és Doszlern Annának a lánya – íjra róla a WikiPedia. Édesapja, zádorfalvi lenkei Lenkey Károly, a nemesi testőrség tagja, borkereskedő (Lénárddaróc, 1775. február 7. – Buda, 1836. június 12.) Lenkey Mihálynak és Bárdos Apollónianak a fia. Szülei házasságot kötöttek 1800. december 9-én Egerben. Bátyja ifj. zádorfalvi és lenkei Lenkey Károly János Szaniszló honvéd ezredes, Heves megye főszámvevője (Bécs, 1803. február 27. – Eger, 1874. május 18.). Ő maga is Egerben született, házának felújítása régóta húzódó kérdés a városban. A tiszti iskola utászkarának elvégzése után 1822-ben lépett a császári hadseregbe.
1848 tavaszán százados a 6. huszárezred 2. századánál, melyet később csak Württemberg-huszároknak neveztek és akik 1849-től világoskék ruhát viseltek, rajta 5 sor sárga zsinórral és piros csákót (az ezred tulajdonosa 1817 és 1864 között Württemberg német királya volt). Egységével, az ezredesi osztályú 2. századdal, aminek a parancsnoka volt, Galíciában állomásozott. A Sztaniszlóban történt lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése kapcsán összeütközésbe került parancsnokával, gróf Alfred von Paar ezredessel. Az összekülönbözés odáig vezetett, hogy százada 1848. május 30-án Lenkey János, Fiáth Pompejus főhadnagy és Harsányi Bálint őrmester vezetésével kalandos körülmények között Magyarországra szökött.
A csak nemrégiben hivatalba lépő Mészáros Lázár hadügyminiszternek súlyos problémát jelentett Lenkey századának szökése. Az osztrák hadügyminisztérium követelte Lenkey megbüntetését, a magyar közvélemény azonban lelkesen a szökött katonák mellé állt. Fennállt a veszély, hogy Latour bécsi hadügyminiszter az ügyre hivatkozva megtagadja a magyar sorozású ezredek már megígért hazaszállítását, ezért Mészárosnak kockára kellett tennie még meg sem szerzett népszerűségét. A magyar hadügyminisztérium nyilatkozatban ítélte el Lenkey századának szökését és elrendelte az ügy kivizsgálását. Ekkor született Petőfi Sándor Lenkei százada című verse, melyben a költő kiáll Lenkey mellett és elítéli a magyar hadügyminiszter eljárását. A megoldás végül az lett, hogy a századot „büntetésül” beosztották a szerb felkelők ellen felállított seregbe.
A század becsülettel végigharcolta a délvidéki háborút, jutalmul Lenkey Jánost októberben ezredessé léptették elő és kinevezték az alakuló első honvéd huszárezred, a 13. Hunyadi huszárezred parancsnokának. Az ő ezredébe osztották be ideiglenesen Rózsa Sándornak a hazáért harcolni kész betyárjait, mintegy százötven főt.
Decemberben a Bakonyi Sándor honvéd tábornok parancsnoksága alatt álló bácskai hadtest egyik dandárjának parancsnoka lett. Bakonyi Sándor december 16-án elhagyta a szabadságharc ügyét, és utóda Esterházy Sándor tábornok sem volt hajlandó végrehajtani az Országos Honvédelmi Bizottmány parancsait. A január közepén Verbászon tartott tiszti gyűlésen Esterházy a tiszttársaival együtt kijelentette, hogy nem hajlandó császári reguláris csapatok ellen harcolni. A hadtestet a felbomlástól gróf Vécsey Károly ezredes, valamint Lenkey János és Baudisz József századosok határozott fellépése mentette meg. Vécsey ezzel a tettével érdemelte ki, hogy utolsónak akasztották fel.
1849. március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. Be tudott jutni az ostromzár alatt álló várba és Guyon Richárd tábornok megérkezéséig, 1849. április 20-áig ő volt a vár parancsnoka is. Guyon és Lenkey kinevezése a komáromi várba szükségmegoldás volt, Kossuth így akarta megoldani azt a problémát, hogy a hadsereg márciusi átszervezésekor a főseregnél nem jutott nekik megfelelő beosztás. Lenkey a komáromi várban ugyan lelkiismeretesen ellátta feladatát, de huszártisztként nem voltak meg a beosztáshoz szükséges ismeretei. Május végén a Tisza körül alakuló lovashadosztály parancsnokságával bízták meg, de beosztását a betegsége miatt már nem vette át. A harcokban a továbbiakban nem vett részt.
A világosi fegyverletétel után cári, majd osztrák fogságba került. Ő is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, de pszichés betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta ezért az eljárást megszüntették ellene – írja életéről a WikiPedia. Elborult elmével az aradi vár börtönében halt meg. Sírja ma szülővárosában, itt Egerben van.
Nyitókép: a tábornok, forrás: Index.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
