Pantha rhei – minden folyik. Herakleitosz óta nagyot fordult a világ, habár a Mester pontosan erre utal szállóigévé lett mondatával. Eger az elmúlt harminc évben jelentősen átalakult. Mások lettek a városi terek, és bizonnyal mások az emberek is. A változásban állandót az jelenti, hogy a város folyamatosan ott van az ország leglátogatottabb turistacélpontjai között. Badacsonyiné Bohus Gabriella, akit nemrégiben választottak újra elnöknek az Egyesület Eger Idegenforgalmáért tisztújító közgyűlésén, már évtizedek óta idegenvezetőként mutatja meg a várost az ideérkezőknek. Vele beszélgettünk az EH sztoriban.
A turista az turista, de milyen? Mit látsz, hogyan változott ez a fogalom az elmúlt 30 évben?
Az egyik nagy változás az a nyolcvanas kilencvenes évek fordulópontján volt. A 80-as években ugyanis a legjellemzőbb látogatási forma az a brigád kirándulás volt. Egy nap Eger, a kötelezőkkel, együk meg a zsemlénket, aztán minél hamarabb kössünk ki a Szépasszony-völgyben. A kilencvenes években aztán megváltozott a világ, megjelent a világútlevél, az emberek egyre inkább külföldi célpontokat kerestek, ahol egészen más viszonyokat láttak. Ez változtatott az igényeiken, és már ezt várták Magyarországon is.
És ez hipp-hopp, meghozta a minőségi kínálatot is?
Viszonylag gyorsan kellett változni, igen. De az igazi váltást mégis a fejlesztések hozták meg. Megépültek a kiállítóhelyek, modernebben lettek a múzeumok, és az igényes kultúra, Egernek az 1000 éves történelme reflektorfénybe került. Az idejövők már nemcsak a várat, hanem a bazilikát is felkeresték. A vár és a bazilika között pedig ott van az egész történelmi belváros. Ez olyan jól kezdett működni, hogy Eger bekerült a három leglátogatottabb turista célpont közé, és mind a mai napig ott is van.
Az informatikai forradalom, ami jelen pillanatban is zajlik, mennyire változtatja meg a te szakmádat, megesik, hogy a csoportban valaki online tájékozottságát esetleg az idegenvezető ellenében használja fel?
Ez egy érdekes kérdés. Amikor megjelentek a turistakísérő applikációk, végeztünk egy kísérletet. Egy fiatalokból álló csoporttal végig mentünk a városon úgy, hogy a csapat egyik felének én tartottam idegenvezetést, a másik fele pedig applikációval ment, aztán cseréltünk. A végén egyértelműen az élőszavas idegenvezetést választotta nyerőnek a csoport. Szóval egyáltalán nem kell temetni az élőszavas idegenvezetést, mert igenis van rá igény.
Egyre kevesebb ideje van az embernek általában, és talán különösen is igaz ez akkor, amikor mondjuk pihenni akar. felgyorsult a pihenésre szánt idő is, vagy van még lehetőség lelassulni?
Amikor először találkozom egy csoporttal, és elmondom nekik, hogy egy séta a belvárosban az három óra, akkor az első kérdés rendszerint az, hogy nem lehetne-e egy. Én ragaszkodni szoktam a három órához, és amikor a csoport meghallja azokat az apró sztorikat, amiket levéltárból, innen-onnan felcsipegettem az elmúlt évtizedekben, kiderül, hogy a három óra is kevés. Szóval minden relatív. A pandémia utáni helyzetben pedig azt látom, hogy egyre fontosabbá válnak a személyes találkozások, mert az emberek megtanulták, hogy mennyire értékesek ezek. Szerintem ez így marad. Az élőszó mindig varázslatosabb lesz, mint egy digitális tartalom, és azt gondolom, ez jól is van így.

Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!