A magyar jetinek nevezett lénnyel egy fiatal tudós találkozott, aki le is fotózta a furcsa teremtményt – számolt be a Blikk információi alapján az Origo.
A tudós elmondása szerint a találkozó akkor történt, amikor térképész-geoinformatikus barátjával terepmunkát végeztek a Mátranovák melletti, Fehérszék nevű riolittufa képződménynél. A helyszín dokumentálása közben azonban megfagyott ereikben a vér.
Szokatlanul nagy csendben, beszélgetés nélkül dolgoztunk, talán azért, mert elég nyomasztó volt a hely.
Folyamatosan olyan érzésünk volt, mintha figyelne minket valaki
– mondta a Blikknek Karmos Balázs. Hideg, nyirkos idő volt, cipőjük átázott, nem volt túláradó jókedvük. Vagy egy háromnegyed órája lehettek a terepen, amikor különös, bűzös szagot kezdtek el érezni.
Mint a mosatlan, pállott, zsíros haj, olyan volt, csak sokkal intenzívebb. Amikor már szinte elviselhetetlen volt a bűz, egyszer csak megláttunk valamit a szemünk sarkából, az egyik tufabucka tetején, egy koszosfehér foltot.
Mint egy ülő, nagy kutya, olyan volt. Felkapta a fejét, valahogy furcsán, természetellenesen hátra hajtotta, cirregett egyet és felegyenesedett.
Kaptuk a gépünket, hogy lefotózzuk a jelenést – mondja tovább Balázs, aki a készített fényképet el is küldte a lapnak.
A nyolcvanas évek óta „látják” felbukkanni a Mátrában a fehér szőrű, hosszú végtagokat vonszoló, majomszerű lényt, legendája először helyi bányászok között terjedt el. A magyar jetinek is nevezett Fanyűvővel egy helyi férfi állítólag négyszer is találkozott, egyszer a kutyája támadt rá, vélték már helybéli, görnyedt hátú fafaragó mesternek is, de gyakran hallani éjszakai táborozók történeteit is, amikor a gyorsan felkapcsolt zseblámpa fénye elől iszkolt el az óriási, legalább kétméteres emberállat, ami a Fehérlófia című meséből kapta a nevét. A beszámolók többségében azonos a lény kinézete, valamint az, hogy az arca emberszerű, egyedül azt nem borítja szőr.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
