Az orgonaművész csodálatos gondolatait a közösségi oldalunkra feltöltött posztunk alatt osztotta meg.
Mint arról szombaton az Eger Hírek is beszámolt, a Senator-házat üzemeltető Cseh házaspár azzal a kéréssel fordult az Önkormányzathoz, hogy járuljanak hozzá az érvényben lévő bérleti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez.
A felmondás indokai között megromlott egészségi állapot, túlzottan magas bérleti díj, megnövekedett beszerzési és energiaárak miatti veszteséges működés, valamint a háború miatti bizonytalanság szerepelt. A kérelmet a Városgazdálkodási Bizottság tárgyalja az augusztus 16-i ülésén.
“Mindennek vége van egyszer…” – Csöpi néniék felmondják a Senator-ház bérleti szerződését
Nagyon nehéz volt meghozni a döntést, de tudomásul kell vennünk, hogy mindennek vége van egyszer
– mondta Cseh Andrásné, akit a hír napvilágra kerülése után a Heolnak sikerült utolérnie.
– A Senator-ház volt az elmúlt harminc esztendőben az életünk. Szívünket, lelkünket beleadtuk, s azt reméljük, hogy aki átveszi majd az üzemeltetést, ugyanilyen szeretettel tartja életben amit felépítettünk. Mindenben segíteni fogjuk – tette hozzá Csöpi néni.
Cikkünk megjelenése után záporozni kezdtek a kommentek. Mindenkinek volt egy kedves gondolata, egy szép emléke az elmúlt évtizedekről és többen fájó szívvel fogadták, de megértették a Cseh házaspár döntését.
A kommentek között találtuk meg Varnus Xavér gondolatait is, aki szintén kellemes emlékeket őriz magában a Senator-házról és Csöpi néniék utánozhatatlan vendégszeretetéről.
Az orgonaművész azt írja, hogy a ház volt számára a legkedvesebb magyarhoni búvóhely az elmúlt évtizedekben.
– Drága Csöpi, drága Bandi, a Ti kis csodabirodalmatok volt legkedvesebb magyarhoni búvóhelyem az elmúlt évtizedekben, ha hazámban jártam. A boltíves szobák, a fehér bútorok, a félig zárt spaletta, amelyen keresztül meseszerűnek tûnt éjjelenként a toronyórák harangja és a diszkrét kandúrok nyávogása, s amely reggelenként megszűrve engedte a csíkosan árnyékos szobákba a teraszok vendégseregének vidám lármáját. Az egész olyasfajta derengés volt, mintha csak Koltai Lajos világította volna be az egész világot – de Egert mindenképpen – egy Szabó István filmhez. Nem is volt kétséges, hogy Krúdy úr már évtizedekkel korábban elszökött a benzingőzben örjöngő Budapestről, és ott bujkált ő is az egri vár alatt, valamely zöldajtós toronyszobátokban. Ám mindehhez Ti kellettetek. A Ti barátságotok, figyelmességetek, aggódásotok. Most, hogy Ti is elbújtok, mondjátok: én hová bújhatnék, ha arra visz a sorsom? Nincs ez így jól, hogy az Ördög vigye el!
Kiemelt fotó: Blikk
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
