”Átröpűlök hosszában hazámon” címmel, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából február 12-én Egerbe érkezett és egészen 14-ig a Dobó téren várja a látogatókat a Petőfi-busz. A Petőfi Irodalmi Múzeum új vándorkiállítása, a Petőfi-busz szeptember elsején indult útjára, az első állomása a költő szülővárosa, Kiskőrös volt, amelyet közel egy éven át számtalan további település követ. A Dobó téri állomáson Badacsonyiné Bohus Gabriella idegenvezetővel tekintettük meg a mobil, interaktív tárlatot.
A kiállítás címét adó mottó („Átröpűlök hosszában hazámon”) a Dalaim című vers részlete, amely nemcsak Petőfi utazás iránti szenvedélyét és költői ambícióit fejezi ki, de utal a tárlat nem mindennapi jellegére is.
A kiállítás képzeletbeli utazásra hívja a látogatót: 1845-ben felszállunk a gyorsszekérre Petőfi mellé, hogy a költő a „változó szerencse szekerén” felidézze számunkra múltjának meghatározó állomásait és velünk együtt fürkéssze jövőjét.
A tárlat nem a költő életrajzát helyezi fókuszba, sokkal inkább az alkotói attitűdöt meghatározó döntési helyzeteket mutatja be, mint például a költővé válás, a társadalmi mobilitás, az életpálya megválasztása, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése vagy a családalapítás.
A kiállítás gerincét tíz kiemelt gyűjteményi darab alkotja, mely a képzeletbeli utazás egy-egy állomását jelzi: ilyen az édesapa Petrovics István mészárosbárdja, a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca, vagy éppen egy biliárddákó, amelyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott. Minden relikviához tartozik egy-egy kiemelt vers, valamint számos idézet, kézirat, művészeti alkotás és irodalomtörténeti érdekesség, amelyek együttesen egy-egy meghatározó élethelyzetet vagy témakört tárgyalva mutatják be a költő életének legfontosabb állomásait. Ezek a változatos módon elrejtett tartalmak önálló felfedezésre, kutatásra ösztönzik a látogatót, több érzékszervet is bevonva a tapasztalatszerzésbe. A kiállítás egységei önmagukban is értelmezhető, zárt egységeket alkotnak, amelyeket többféle narratívába fűznek össze a látogatókat és Petőfit egyaránt megszólító kérdések, az Úti jegyzetek Patkós Márton színművész által megszólaltatott sorai és a János vitéz fordulatai.
Az első tematikus kiállítási egységben Petőfi első publikált arcképe (Barabás Miklós, 1845) és a helykeresést, a költői önmeghatározást fókuszba helyező Sors, nyiss nekem tért című költemény kapcsán megismerkedhetünk a képet közlő Pesti Divatlappal, megtudhatjuk, mit jelentett a korban egy ilyen folyóirat, hogyan alakult Vahot Imre és Petőfi kapcsolata és milyennek látta Jókai Mór barátja arcképét. Az utolsó állomáson pedig az 1847-ben megjelent Petőfi összes költeményei című kötet jelenik meg, így Petőfi szándékától, hogy az irodalmi élet meghatározó szereplőjévé váljon, a megvalósulásig, azaz a verseiben örökké élő költő alakjáig vezet a képzeletbeli utazás. Az egyes állomások során izgalmas formai és vizuális megoldások jelenítik meg többek között az Egy estém otthon, a Szeptember végén és Az alföld című verseket.
A tárlat záró részében írók, költők Petőfiről szóló idézetei olvashatóak, a busz hátsó üléssorán a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Petőfi-relikviákból egy digitális kollázst alkothatnak a látogatók, próbára téve ezzel a kiállításon megszerzett tudásukat.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
