Júliusban rendelkezési állományba vonult Horváth Zsolt tűzoltó főtörzsőrmester, az egri hivatásos tűzoltó-parancsnokság gépjárművezetője. A Katasztrófavédelem online magazin friss számában egy szép interjú jelent meg a kiváló lánglovaggal.
A főtörzsőrmester negyvenöt év munkaviszony után kérhette a rendelkezési állományba helyezését, az évekből huszonhat évet tűzoltóként szolgált. Zsolttal az utóbbi két évtizedről beszélgetett Nagy Csaba tűzoltó főhadnagy, a Heves Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője online magazinuk friss számában.
„Voltam kertész, vasutas, beteghordó, rakodó, de a szívem mélyén mindig is tűzoltó szerettem volna lenni. 1970-ben már a feldebrői önkéntes tűzoltóság tagja voltam, eleinte a versenycsapat tagjaként, aztán a csapat vezetője lettem. Én készítettem fel az önkénteseket a kismotorfecskendő-szerelő és a váltóversenyekre” – mesélte. 1997-ben sikeresen elvégezte a tűzoltó alapfokú tanfolyamot, így valóra válhatott az álma, és már beosztott tűzoltóként vonulhatott. „Az újoncok első próbatétele az volt, hogy több emelet magasságba fel kellett mászni a létrás gépjármű kihajtott létráján, ami igazán megmutatta, kinek van tériszonya és ki bírja a magasságot. Az első tűzesetem pedig egy malomtűz volt, ahol a tetőszerkezet égett. Életemben akkor láttam olyan hatalmas lángokat először, szinte bevilágították az éjszakát” – emlékezett vissza a főtörzsőrmester.
2008-ban gépjárművezetői és szivattyúkezelői vizsgákat tett, azt követően már az ő felelőssége volt, hogy az általa vezetett autón a beavatkozó állomány balesetmentesen, de minél gyorsabban érkezzen meg a káresetek helyszínére. Szolgált Budapest több kerületében, aztán költözése miatt 2016-ban az egri hivatásos tűzoltóságra kérte át magát. „Hetedik éve voltam itt az egri tűzoltóságon és a pétervásárai katasztrófavédelmi őrsön gépjárművezető, amikor hatvan éves lettem, és rendelkezési állományba vonulhatok. Nagyon nehéz döntés volt számomra, de éltem a lehetőséggel” – mondta Zsolt. Elmondta, hogy mindig is szerette a hivatását és tűzoltótársait is, lakhelyén mindig tisztelettel köszöntötték, bárhová is ment, mindenki ismerte. „Utólag belegondolva minden beavatkozás veszélyeket rejtett, de a felkészült tűzoltókkal mindig biztonságban éreztem magam, mindenre találtunk megoldást, sosem volt komoly sérülésem. A legjobban a közös sportolás és bajtársakkal való beszélgetések, ugratások, viccelődés fog hiányozni az életemből” – fogalmazott Zsolt. Elmesélte, hogy a több mint negyed évszázad alatt rengeteg olyan tűzoltóval vonult, akik ma már igazgatói, parancsnoki, osztályvezetői beosztásba kerültek, ő azonban gépjárművezetőként találta meg élete célját. Hivatásos pályafutása során vezetői több mint tíz alkalommal részesítették dicséretben és jutalomban.
Az utolsó vonulós szolgálata után szolgálati csoportja bevetési ruhában búcsúztatta, Szunyog Zoltán tűzoltó ezredes, katasztrófavédelmi igazgató pedig hosszan tartó, boldog éveket kívánt Horváth Zsoltnak. „Az életem nagy részét tűzoltóként töltöttem, a hivatás hozzám nőtt, ha tehetném, sem változtatnék semmin. Hiányozni fognak a kollégák, még szokom a hétvégi szabadságot is. Biztosan meglátogatom őket, amikor csak tudom, hiszen csak a tűzoltós éveim múltak el, de a kialakult barátság és tisztelet egy életre szól, a közös élmények, beavatkozások örökre összekötnek bennünket.” – zárta gondolatait a főtörzsőrmester.
Nagy Csaba engedélyével, fotók: Eger KVK
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
