Valóban a pozsonyi kiflit szerette Kossuth Lajos? Ennek jártunk utána és hoztunk is hozzá egy receptet!
Kossuth Lajost senkinek nem kell bemutatni, elvégre a magyar törvényes forradalom és szabadságharc legnagyobb alakja, meghatározó reformkori politkus, államférfi, akinek a nevét nettó az első osztályos március 15-i megemlékezés óta ismeri minden magyarember. A kisnemesi származású ügyvéd akkor került először a reformkori figyelem középpontjába, amikor képviselőként belekezdett az Országgyűlési Tudósítások terjesztésébe.
De hogy egy huszárvágással a gasztonómiához kanyarodjunk: a reformkori országgyűlés (régies nevén diéta) képviselői előszeretettel látogatták Pozsonyban Palugyai Jakab vendéglőjét, a Vasforrást (a vendéglős a Kossuthkifli regényben is feltűnik), majd később a szintén általa vezetett Zöldfa Szállót. Kossuth utóbbi erkélyéről jelentette be a magyar állam újjászületését 1848. március 17-én, miután V. Ferdinánd képviseletében István nádor kinevezte Batthyány Lajost miniszterelnöknek, és megbízta a kormányalakítással.
Kossuth-kifli
Kossuthot ugyan nem tartották édesszájúnak, de a legenda szerint nagy kedvence volt a mandulás pozsonyi kifli, amit gyakran fogyasztott Palugyainál. Állítólag ezt keresztelte a vendéglős Kossuth-kiflire. A történet persze több helyen is sántít, kezdve azzal, hogy a pozsonyi kifli és a Kossuth-kifli két elég eltérő sütemény.
Míg a pozsonyi kifli vajas, gyúrt tésztából készül, töltelékkel töltik, tekerik, lekenik és úgy sütik, addig a Kossuth-kifli egy végtelenül egyszerű, kevert piskótatészta, amit sütés előtt aprított dióval (vagy mandulával) szórnak meg, és félholdalakúra szaggatnak.
Valószínűbb tehát, hogy jól menő marketingfogás volt a korban Kossuthról elnevezni ételeket, gondoljunk csak a szintén a politikus nevét viselő Kossuth-rostélyosra, Kossuth-tortára vagy Kossuth-kenyérre. A bizonytalan eredet azonban semmit nem von le a sütemény nagyszerűségéből, amit pont az egyszerűsége és a mutatóssága ad. Na meg, hogy Kossuthhoz méltó módon e kettőt igazán fifikás megoldással éri el: a tésztát mezei pogácsaszaggatóval kell félholdalakúra formálni! A mendemonda szerint ugyan a mandulás volt Kossuth kedvence, ehhez képest ma a legtöbb helyen dióval készítik.
Hozzávalók -6+ személyre
- 40 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 csipet só
- 8 darab tojás
- 32 dkg cukor
- 32 dkg vaj
- 1 ek rum
- 20 dkg dió vagy mandula (darálva)
- porcukor a tetejére
- Előkészítési idő: 25 perc
- Elkészítési idő: 25 perc
Elkészítés:
A lisztet szitáljuk keverőtálba, és forgassuk egybe a sóval és sütőporral. A tojásokat válasszuk szét.
A sárgáját a cukorral keverjük habosra, majd az olvasztott vagy puha vajat, rumot is forgassuk hozzá.
A fehérjét verjük kemény habbá, majd óvatosan forgassuk egybe a sárgájával, utána pedig a lisztes keverékkel.
A tepsit (40×30 centiméteres) béleljük ki sütőpapírral vagy kenjük ki vajjal, majd simítsuk bele a masszát, a tetejére szórjuk rá a diót, és toljuk 180 fokosra előmelegített sütőbe 20-25 percre. (A sütésnél vegyük figyelembe, hogy minden sütő más, ezért alkalmazzunk tűpróbát a 18. perctől.)
Várjuk meg, míg kihűl a megsült tészta, majd hold alakú kiszúró vagy pohár segítségével félhold alakban szaggassuk ki.
A kifliket kínáljuk porcukorral megszórva – osztotta meg a receptet a sobors.hu.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
