Olimpia, esküvő, nászút, játékvezetés… Kovács Cs. Tamással, városunk nemzetközi vízilabda sípmesterével beszélgettünk.
– Bárány uszodától Párizsig. De most épp Dubrovnik, Barcelona, Savona, Salerno, Nagyvárad… Ezek pusztán az elmúlt hetek városai ahol bíráskodtál, mint nemzetközi játékvezető.
– Igen, beindult rendesen a 2024/25-ös vízilabda szezon és van bőven feladat.
– Mielőtt belemennénk a részletekbe, egy fél gondolat erejéig térjünk vissza a nyárra, mozgalmas évszak volt minden tekintetben.
– Valóban, életem egyik legnagyobb álma válhatott valóra: a párizsi ötkarikás játékokon vezethettem, mint játékvezető. És azért is volt igazán különleges, mert az akkor még menyasszonyom, Szilágyi Dorottya a női nemzeti válogatottat erősítette mint sportoló. Talán kívánni sem tudtam volna ennél szebbet: egy olimpiának hivatalosan is részese lenni, a szerelmemmel, Párizsban.
– Mint játékvezető hogyan értékeled az olimpiát? Milyen meccseket vezettél?
– Talán mondani sem szükséges, hogy mekkora teher van egy játékvezetőn is az ötkarikás játékok alatt. Minden ítéletünk hatványozottan esik latba, hiszen évek, sőt akár évtizedek munkájáról is dönthetünk az adott ítélettel. Számos kiváló, jó minőségű mérkőzést vezethettem, ezek mellett videóbírói-, a zsűri feladatokat is elláttam. Különleges élmény volt, hogy az első héten 7-8000 ember, a második héten pedig 17-18 000 ember előtt fújhattam a sípot. Talán, ha ki kell emelni egy mérkőzést, akkor a női elődöntőt említhetem, a vízilabdás nemzetközi térképén két fontos “piacot” képviselő nemzet elődöntőjét: az Egyesült Államok és Ausztrália között (büntetőkkel az ausztrálok jutottak a fináléba, a verhetetlennek hitt USA-t megverve).
– Említetted, hogy akkor még menyasszonyod, Szilágyi Dorottya is kint volt az olimpián, mint sportoló. Volt lehetőség találkozni vele Párizsban?
– Dorka profi sportoló, tudatos minden lépése, így egy világversenyen is szereptudatos, nem volt ez másképp az olimpián sem. Természetesen, minden mérkőzésén kint voltam, ezek után, a “játékos kijáróban” tudtunk egy-egy ölelést, néhány mondatot váltani. Amikor nekik véget ért a torna, akkor este tudtunk néhány órát tölteni a városban.
– Két BL-forduló között Salernoban is jártál, ott sem a pihenésről volt szó.
– Így van, a játékvezetés mellett évek óta hazánkat is képviselhetem az Európai Egyetemi Sportszövetségnél (EUSA), mint vízilabdáért felelős technikai delegátus. Idén az olaszországi Salerno adott otthon annak a néhány napos gyűlésnek, ahol áttekintettük a mögöttünk álló eseményeket (idén nyáron Miskolc és Debrecen adott otthont az Európai Egyetemi Játékoknak), ill. az előttünk álló programokat tekintettük át. Az európai egyetemi- és főiskolai sport egyre inkább nagyobb hangsúlyt kap hazánkban is, fontos, hogy nemzetközi színtéren tudom képviselni a sportágunkat és Magyarországot is technikai delegátusként.
– Végül, de nem utolsó sorban: a magánélet. Az olimpiát követően hivatalosan is összekötöttétek az életeteket Dorkával. Hogy telnek a mézeshetek? Jövőbeli tervek?
– Általánosságban, a 2024-es esztendő érzelmileg nagyon gazdag volt ezidáig, és még ki tudja mit tartogat az elkövetkező néhány hónap! Az esküvő, a nászút varázsából gyorsan vissza kellett térni a hétköznapok forgatagába. Dorkánál folytatódtak az edzések, elindult a Bajnokok Ligája, a Magyar Kupa selejtezők, sorban. Sajnos, az egyik mérkőzés alkalmával sérülést szenvedett a jobb válla – amivel még két mérkőzést lejátszott! -, most úgy néz ki, hogy egy hathetes pihenéssel, kezelésekkel elkerülhető a műtét. Sajnos, a versenynaptárak nincsenek tekintettel arra, hogy a mérkőzéseket emberek és nem droidok játsszák, így egy-egy ilyen sérülés gyakorlatilag borítékolható. Bízom benne, hogy hamar rendbe jön. A kényszerpihenő viszont több lehetőséget ad nekünk, hogy rendezgessük az otthonunkat, tervezgessük a közös jövőt Egerben. Dorka és az én családi gyökereim is évszázados múltra tekintenek vissza városban. Történész végzettségemnél is fogva, elhivatott és elfogult vagyok a magyar történelem legfényesebb csillaga Eger iránt, és több területen is hozzá szeretnénk járulni ennek méltó öregbítéséhez a jövőben is. Az egri Bárány uszoda a második otthonunk, ahonnan elindultunk, bejárjuk a világot és hazatérhetünk. A születendő gyerekeinknek majd hasonló útravalót akarunk adni. Egriek vagyunk, szeretjük Egert!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
