Volt, hogy 16 sípálya üzemelt a Mátrában, mára ezekből már csak egy maradt, de az a körülményekhez képest minden igényt igyekszik kielégíteni. Ezen a télen is kipróbáltuk a Sípark Mátraszentistván lejtőit, hogy írhassunk róla. Spoiler: csak jót tudunk. „Nincs annál nagyobb élvezet, mintha az él vezet” – mondja a síoktató.
Most ünnepelte 20. születésnapját a Sípark Mátraszentistván. Magyarország legtöbb szolgáltatást nyújtó síterepén az első, 2004/2005-ös téli szezon óta mintegy 800 ezer vendég fordult meg, közülük csaknem 100 ezren itt ismerkedtek meg a havas sportokkal. Lehet, hogy a pályák hossza összesen „csak” 4 km, de a vendégek adatai mutatják: ha valaki bele akar kóstolni a téli sportok világába, akkor ez a hely nagyszerű kezdet. Vagy kiválóan alkalmas arra, ha kevés szabadidő mellett szeretnénk mégis hódolni a hó iránti szenvedélyünknek. Mi sem először csatoltunk már lécet pusztán azért, hogy élménybeszámolót tudjunk adni a Felső-Mátrából. És ezúttal sem csalódtunk.
Az időjárás „akarta” elrontani, de nem sikerült neki
Amikor ott jártunk, cudar volt az idő. Egerből való elindulásunktól a célig nem volt olyan formája a csapadéknak, amivel ne találkoztunk volna: a ködös időben zúzmarás fák, deres fű, valamint eső, fagyott eső, ónos eső, havas eső, hó – és ezzel együtt hol vizes, hol havas, hol jeges útszakaszok. De megérkeztünk gond nélkül. Mivel a síparkra is ónos eső hullt hajnalban, a pályák nem voltak éppen a legtökéletesebb állapotban, de erről nem az üzemeltetők tehetnek, hanem az időjárás. Persze ahogy egyre többen csúsztak át a lankákon, úgy lett egyre komfortosabb a helyzet. Viszont a délelőtt folyamán intenzív eső kezdett esni, délután pedig jött egy újabb adag zuhé. És közben felhők, köd, szél – volt minden, amitől nem feltétlen lesz az embernek jókedve…
A legkedvesebb munkatársak
…Hacsak nem olyan személyzettel találkozunk, akiknek mindig van egy kedves szavuk, egy apró mosolyuk, és bármiben segítenek, ha szükséges.
A sípálya csapata igazán kitesz magáért, bár nem tűnik úgy, hogy ez valami kötelező tréningen betanult szabályrendszer szerint lenne így. Egyszerűen csak kedvesek,
biztos jót tesz a friss levegő a városi bűz helyett, a természet közelsége a betonfalak látványa nélkül.
A hangulat átragad
Ez a fajta kedves derű át is ragad az egyszeri síelőre. Valahogy magától értetődő lesz, hogy az ülőliftnél rámosolygunk a másikra, hogy a néhány perces közös utazáson szóba elegyedünk azzal, aki véletlenszerűen útitársunk lett az üléseken. Amolyan „keblemre ölelem az egész világot” hangulatba lehet kerülni. Talán csak akkor kezd el múlni ez az érzés, amikor már a fáradtság jelei mutatkoznak a nap végéhez közeledve.
Kedvcsinálónak még egy kép korábbról:
Még tart a síszezon a Mátrában, a gondosan hóágyúzott és ratrakolt pályáknak köszönhetően egyelőre gond nélkül csúszhatunk. Hétköznap kevesen vannak, hétvégén nyilván többen. Ha csak egyetlen szabadnapunk van, érdemes kihasználni ezt a közeli lehetőséget. (Vagy ha éppen kettő, akkor szállást is találhatunk a közelben, Mátraszentimre és Mátraszentistván panziói közül.) Erről nem készült felmérés, de tippünk szerint 10-ből 9 ember szeret síelni és/vagy snowboardozni azok közül, akik kipróbálták valaha.
„Nincs annál nagyobb élvezet, mintha az él vezet” – mondta a síoktató,
akivel a felvonón ülve beszélgettünk kedélyesen. Hát legyen ez a mottó mindenkinek, aki túl van a „hóekézős kecmergés” első fázisán, és birtokba veszi a havas lankákat. Lécre fel!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
