Sokan sokfélét gondolnak az országos jégkármérséklő rendszerről, különösen aszályos időszakokban vagy heves zivatarok után. Dr. Rázsi András meteorológus írása közérthetően mutatja be, hogyan keletkezik a jégeső, mit tud valójában a rendszer, és mi az, amit semmiképpen sem érdemes tőle várni.
Az Országos jégkármérséklő rendszerről elmondható, hogy pont annyit tud, amit a neve mond, se többet, se kevesebbet. Ahhoz, hogy megértsük a rendszer pontos működését, lehetőségeit és korlátait, érdemes tisztában lenni azzal, hogy jön létre az a jelenség, aminek megszűnését, de legalább mérséklődését reméljük, azaz hogyan keletkezik a zivatar, aminek időnként kísérőjelensége a jégeső.
A levegő leginkább nitrogénből és oxigénből áll, de található benne sok nyomelem is, többek között vízgőz és aeroszol, azaz lebegő szilárd vagy cseppfolyós részecske, és a csapadékképződésben e két utóbbinak van jelentősége. A levegő vízgőztartalmát közvetlenül nem érzékeljük, de láthatjuk, ha például egy hideg téli napon kicsapódik az ablakaink belső oldalán. Nyáron a levegő vízgőztartalma nagyobb, mint télen, de mégsem látjuk az ablaküvegen, aminek az oka, hogy a vízgőz kicsapódása nemcsak a mennyiségétől, hanem a levegő hőmérsékletétől is függ. Minél alacsonyabb ugyanis a hőmérséklet, annál kevesebb vízgőz szükséges ahhoz, hogy meginduljon a kicsapódás, azaz a levegő telített legyen vízgőzzel.
A zivatarok jellemzően nyáron keletkeznek, de nem példa nélküli a hidegebb hónapokban sem. A létrejöttükhöz elsősorban az szükséges, hogy a légkör egy részén feláramlás alakuljon ki. Alapesetben fölfelé haladva a levegő hőmérséklete csökken, így a feláramló levegő, ahogy hűl, egyre közelebb kerül a telítettséghez, majd amikor eléri azt, elindul a kicsapódás a levegőben található lebegő részecskékre. Az így létrejövő apró cseppecskék tovább emelkednek és tovább „híznak”, úgy, hogy egymással is ütköznek és további vízgőzt szívnak magukba, s teszik azt cseppfolyóssá. Ha a feláramlás elég erős, akkor ezek az egyre hízó cseppek abba a magasságba is feljuthatnak, ahol a hőmérséklet fagypont alá csökken, és így megfagyva eleinte apró jégszemek keletkeznek. Minél nagyobb a feláramlás, annál tovább maradnak a levegőben ezek a jégszemek, és minél tovább maradnak a levegőben, annál nagyobbra tudnak hízni. Amikor a jégszemek elérik azt a méretet, hogy a gravitáció hatása meghaladja a rájuk ható erők összességét, megindulnak a talaj felé, és az esetek többségében útközben meg is olvadnak. Ha azonban a feláramlás elég erős, a zuhanó jégszemeket többször is visszaemeli, s azok tovább növekednek. Amennyiben így jelentős méretet érnek el, már nincs elegendő idejük arra, hogy zuhanás közben megolvadjanak, ezért szilárd halmazállapotban érik el a felszínt, gyakran jelentős károkat okozva.
Az olyan intenzív feláramlás, ami létre tud hozni jégesőt okozó zivatarokat, a Kárpát – medencében az esetek legnagyobb részében ciklontevékenységhez kötődik, annak is leginkább a hidegfrontjához, vagy az azt megelőző összeáramlási vonalhoz.
A jégkármérséklő rendszer működésének lényege, hogy amikor a légköri feltételek kedveznek a zivatarok kialakulásának – vagyis várhatóan olyan feláramlások jönnek létre, amelyek zivatarfelhők képződéséhez vezethetnek –, ezüst-jodid részecskéket juttat a légkörbe az érintett területen. Ennek hatására megnő a kondenzációs és fagyási magként szolgáló lebegő részecskék koncentrációja, így ugyanabból a vízmennyiségből több, de kisebb méretű jégszem alakul ki. Ennek következtében a kevés nagy méretű jégszem helyett sok apróbb keletkezik, amelyek nagyobb valószínűséggel olvadnak meg, mielőtt elérnék a felszínt.
Gyakran ismételt kérdések
Azért van aszály, mert ezek az elhárító rendszerek nemcsak a jeget, hanem a felhőket is megszüntetik?
Nem. Hőhullám jellemzően anticiklonban alakul ki, amiben a feláramlás helyett a leáramlás a jellemző, akadályozva ezzel a felhőképződést. Anticiklon esetén inverzió alakul ki, aminek a következménye a kevés vagy gyakran zéró felhő és az így akadálytalanul érkező napsugarak gyorsan felmelegítik a talajt és a légkört. Ilyenkor fölösleges is járatni az ezüstjodidot kibocsátó generátorokat, mert azok hamar kiülepednének. Amikor pedig ciklontevékenység van, a felhők ugyanúgy létrejönnek, a bennük lévő víz kicsapódik majd eléri a talajt, csak a jég lesz kevesebb.
Lehet látni, hogy megy a talajgenerátor és utána nincs eső. Azért van, mert „elfújják” a felhőket?
Nem. Az így kijuttatott részecskék valójában elősegítik a felhőképződést. Ha ilyet tapasztalunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az adott területen eleve nem is lett volna felhő.
Akkor minek járatják a generátorokat?
Azért, mert a zivatarveszély nagyobb területre vonatkozik, mint egy község vagy egy város területe. Azt nem lehet előre megmondani, hogy melyik ponton pattan ki egy ilyen rendszer, csak azt, hogy melyik területen lesz rá esély. De így is hasznosulhat a kibocsátott ezüstjodid, mert a szél, miután felkapja, elviheti oda, ahol egy feláramlási zóna magába szívja azokat.
Mégis van jégeső, akkor hiába megy a rendszer?
Igen, természetesen a rendszer nem 100%-os, de azért az közel sem mindegy, hogy mekkora jégszemeket kapunk és milyen gyakorisággal.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
