Kozma István János magyar festő- és iparművész, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetettje. Kötődött Nagybányához és Egerhez is, itt élt közöttünk. 83 éves volt.
Értesüléseink szerint a koronavírus okozta megbetegedés szövődményeibe halt bele.
Kozma István János Szatmárnémetiben született, 1937. augusztus 15-én. Rendkívül expresszív, eredeti, egyszerre modern és posztmodern képalkotásához két forrásból merített inspirációt: a 20. század elején mind a magyar, mind a román festészet megújulásában fontos szerepet játszó nagybányai művésztelep és festőiskola szelleméből, valamint az avasi-máramarosi népművészet ornamentalitásából és robusztus, belső monumentalitásából.
A Wikipedia azt írja róla: témáit a hagyományos körből választotta. A táj, a csendélet, állatok mellett megkülönböztetett érdeklődést mutatott az ember — különösen a karcsú, ruhátlan, árkádiai életérzést megtestesítő női nem — iránt. Szenvedélyes festő volt. Ecsetje szabadon “szárnyalt”, de a forma, vonal, szín és szerkezet fegyelmező ereje kordába tudta tartani a megragadható élményt, felismerhető tartalmat hordozó “képet”.
1990-ben költözött Magyarországra. Először Mezőkövesden, majd Miskolcon telepedett le, végül Egerben élt.
Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának Nívódíját a művészeti életben betöltött munkásságának elismeréseként 2011-ben kapta meg. Egy évvel később pedig átvehette a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.
Munkássága során Kozma István találkozott Franco Nero világhírű, olasz színművésszel is. Ahogy akkor beszámoltunk róla, valami friss nosztalgia áradt a pillanatból, valahogy ettől a két embertől minden olyan személyes és ismerős lett a műteremben.
Korábban írtuk:
Otthon Nagybányán – Otthon a nagyvilágban
Ziffer Sándor emléktáblát avattak a Zsinagóga Galériában – fotók
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
