Nagypénteken nincs szentmise, a liturgikus ünneplés középpontjában Jézus szenvedése és a kereszt titka áll.
A ma délutáni szertartás kezdetén Ternyák Csaba érsek és az asszisztencia, a vértanúk piros ruhájába öltözve az oltár elé vonultak és leborulva, csendben imádkoztak. Az igeliturgiát követően közösen énekelték el a passiót, Szent János evangélista írása szerint.
A főpásztor beszédét azzal kezdte: ma Jézussal együtt, mi is végig jártuk a keresztutat. A passiót meghallgatva pedig bekapcsolódtunk szenvedésének állomásaiba. Lélekben mi is ott álltunk a kereszt alatt Máriával és János apostollal. Ez a kereszt ott van a templomainkon, ott van szobánk falán, és talán ott van a nyakunkban is, arra emlékeztet bennünket, hogy megváltónk a kereszttel megváltoztatta az emberiség életét és a mi életünket is. Krisztus szenvedésére emlékezünk tehát.
Emlékezésünk azonban nem egyszerűen egy visszaemlékezés, vagy a legyőzött hősnek kijáró tisztelet megadása. Együttlétünk igazi ünneplés, mert paradox módon ő éppen a kereszten győzte le legnagyobb ellenségünket, a halált. Ezért ma nem a vesztest, hanem a győztest ünnepeljük.
Szent Pál apostol így örvendezik, Krisztus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd, a Mennyben, a Földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr, Jézus kereszthordozása és halála a mi menekülésünk és az üdvösség útja számunkra.
Ternyák érsek azzal folytatta: minden győzelem ellenére is, az ártatlan kivégzése valódi bűncselekmény volt, és mint minden bűnténynek, ennek is vannak felelősei. Közülük általában csak néhányat szoktunk emlegetni. Valójában azonban, sok ember közreműködése által halt meg, akik bezárultak az igazság ragyogása előtt, akik összetévesztették az Istenhez való hűséget, a törvény betűjéhez való ragaszkodással, akik féltek attól, hogy megváltozzanak. A sok felelős között többnyire Júdást szoktuk kiemelni, aki 30 ezüstpénzért, egy szolga áráért eladta a Mestert. Meg szoktuk még említeni Pétert is, aki megtagadta őt. Felelősek azonban Annás és Kaifás főpapok, akik megkötöztették Jézust abban a tévhitben, hogy így ártalmatlanná tehetik, majd kiadták a pogány Pilátusnak. Ő pedig, a tömeg nyomásának engedve, inkább Barabást bocsátotta szabadon, mint Jézust, majd előbb megostoroztatta, végül keresztre feszítette. És talán nem volt felelős az üvöltöző és vádaskodó tömeg, vagy a katonák, akiknek az volt a feladatuk, hogy hivatásos hóhérokként garantálják a kivégzett biztos halálát? A kérdés csak az, hogy ezzel lezárhatjuk-e a felelősök sorát. Vajon Jézus haláláért csak azok voltak felelősek, akik ott jelen voltak és tevékeny részt vállaltak benne? Nem.
Jézus Krisztus halála az egész emberiség felelőssége, mivel ő minden ember bűneiért fizette meg a váltságdíjat. Tehát a korábbi generációk, ugyanúgy, mint ahogy mi is, felelősek vagyunk haláláért. Így jövendölte meg Ézsaiás próféta, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés. Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást – hívta fel a figyelmet az érsek.
Jézus azonban nem úgy halt meg, hogy bárkit is vádolt volna közülünk, sőt éppen ellenkezőleg, imádkozott értünk! „Atyám, bocsáss meg nekik, hiszen nem tudják, mit tesznek.” Úgy halt meg, hogy amikor szomjazott a kereszten, akkor mindenki üdvösségét szomjazta, és nem csalódott, hiszen utolsó szavával nyilvánvalóvá tette: beteljesedett. Nem saját sorsára, nem a halálára utalt, hanem Isten örök tervére, amely halálával teljesedett be, a mi üdvösségünk teljesedett be. Megmenekültünk.
Ezért, amikor a mai liturgiában a kereszt előtt hódolunk, akkor föltekintünk arra, akit keresztülszúrtak, mert tőle várjuk lelkünk megváltását. Amint a pusztában vándorló választott nép meggyógyult a kígyók marásától, ha feltekintettek a Mózes által állított rézkígyóra, úgy Krisztus keresztje is meggyógyítja lelkünket a bűn marásától. Tekintsünk hát rá bizalommal, hiszen benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk – budított az érsek. Ternyák Csaba beszédét az egyetemes könyörgések követték, majd a keresztet az oltár elé vitték, amely előtt a főpásztor, a papság és a hívek kifejezték hódolatukat. A szertartás végén a keresztet a szent sírba helyezték.
Kapcsolódó:
Városi keresztutat tartanak este a Servita templomtól a várba
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
