Pályafutása felfelé ívelt: Forma-2-es bajnok volt és a Williams F1-es autóját tesztelhette, de a rák közbeszólt. Testében 250 tumort találtak, életveszélyben volt. 10 hónappal később ismét pályára gurult, a következő évben motorcsónakokkal versenyzett, majd ezüstérmes lett a GP3-ban. Most a Red Bull növendékeként ismét csúcshódításra készül. Dean Stoneman elképesztő története.
Dean Stoneman 24 éves, ez a kor pedig nem az, amelyben egy versenyző szerződést kap a Red Bull juniorcsapatától, ő azonban különleges, és ezzel a bikások vezetői is tisztában vannak: 2010 végén pályafutása kettétört, egy évet ki kellett hagynia – ez alatt az idő alatt nyerte meg élete legnagyobb küzdelmét – a következő háromban pedig vissza kellett küzdenie magát oda, ahol a rák előtt tartott. Öt évvel ezelőtt ő volt a Forma-2 bajnoka, a szezon végén pályára vihette a Williams F1-es autóját: Abu-Dzabiban kapott lehetőséget, a fiatalok tesztjén, ahol megfutotta az ötödik leggyorsabb időt.
„Életem legnagyobb versenye”
A 2010-es év végén egyre rosszabbul érezte magát, pályafutása azonban folyamatosan felfelé ívelt: januárban aláírt egy szerződést, melynek köszönhetően egy lépéssel ismét közelebb került a királykategóriához. A kontraktus értelmében a szezont a Renault-világsorozat csúcskategóriájában töltötte volna. „Hétfőn írtam alá a szerződést, szerdán pedig már kórházban voltam” – emlékezett vissza évekkel később, amikor a Daily Echo egyik munkatársának élete legnehezebb időszakáról beszélt. „A hererák legritkább formája volt. Az áttétek a testem minden pontját elérték; foltok voltak a hátamon, égett a gyomrom, fájdalmat éreztem a lágyékomban, egy gombóc volt a gyomromban és egy 10 penny nagyságú tumor az agyam bal oldalán, az arcom zsibbadt, beszélni sem tudtam!”
„Két nap választott el attól, hogy gyógyíthatatlan legyek, két óra attól, hogy elveszítsem a lábaim és a vesém. Az orvosok azt mondták, 30 százalék esélyem van a túlélésre. Sok ember úgy gondolja, hogy ez az egész nem volt több egy műtétnél, pedig egy sokkal intenzívebb folyamatról volt szó, ami magában foglalt kettő 3 hetes kemoterápiás ciklust. Ezt senkinek sem kívánnám. Egyértelmű, hogy ez volt életem legnagyobb versenye. Azt mondták, ha valamilyen vérzésem lenne, vagy esetleg vért köhögnék, akkor az esélyeim nullára csökkennek. Szóval, nagyon megrémültem, amikor vérezni kezdett a könyököm. A legegyszerűbb az lett volna, ha feladom, ha csak fekszem az ágyban. Egy héten belül meghaltam volna. De az ápolók folyamatosan biztattak, nem csüggedhettem! Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok nekik és a southamptoni kórház személyzetének. Mindent nekik köszönhetek!”
Stoneman három hónap után, 2011 júliusában hagyhatta el a kórházat, novemberben pedig már egy formaautó volánja mögött ült. Spanyolországban körözgetett egy 3,5 literes Forma-Renault-val. Noha a teszt során komoly fájdalmai voltak – a kezét folyamatosan masszírozni kellett, ujjait pedig rögzíteni a kormánykerékhez – az előre leszervezett gyakorlást már nem akarta kihagyni. „Amikor rákot diagnosztizáltak nálam, nem gondoltam, hogy ismét versenyautóba ülhetek. Akkoriban az egészségem volt a legfontosabb. Három hónapig ágyban voltam, még az emeletre sem tudtam felmenni. De két hónappal a kemoterápia és négy operáció után kipróbálhattam egy 3,5 literes Renault-t. Az ujjaimat szó szerint odaragasztották a kormányhoz” – emlékezett vissza első tesztjére nagyjából fél évvel később. A szóban forgó gyakorlás után mérlegelnie kellett a lehetőségeit. A versenyzést nem akarta feladni, és az is szóba került, hogy az óceán túloldalán folytatja pályafutását.
Földön, vízen…
Végül nem hagyta le az Egyesült Királyságot – nem akart eltávolodni családtagjaitól és orvosaitól – és úgy döntött, hogy pályafutását a P1 Superstock nevű brit motorcsónak-bajnokságban folytatja. Ez a sportág idegennek tűnhet egy autóversenyző számára, Dean édesapja, Colin azonban sikeres csónakversenyző volt az 1990-es években (1995-ben például a világbajnokságot is megnyerte) így számára ez a világ sem volt ismeretlen. A fiatal brit fantasztikus eredményeket ért el a vízen: 2012-ben rekordszámú, kilenc győzelemmel hódította el a bajnoki címet. Kitérőjére azonban szórakozásként tekintett, lévén nem akarta új mederbe terelni pályafutását. „Ha a fizikumom engedte volna, hogy autókkal versenyezzek, akkor azokkal versenyzem. Persze a hajózáshoz is fittnek kell lenned, de még így is messze van az autóversenyzéstől. A motorcsónak jó móka volt, újra élvezhettem a versenyzést és úgy éltem, mintha a következő nap lenne az utolsó!”
A következő állomást, azaz a Brit Porsche Carrera-kupát a korábbi F1-es versenyző, a ma televíziós műsorvezetőként dolgozó Tiff Needell ajánlotta figyelmébe. Stoneman megfogadta a tanácsot és felvette a kapcsolatot a korábbi brit túraautó-bajnokkal, Tim Harvey-val, aki 2008-ban és 2010-ben a Carrera-kupában is felért a csúcsra. A veterán pilóta hamarosan tesztlehetőséget ajánlott honfitársának, majd az első gyakorlások után le is szerződtette csapatához. „Minden alkalommal szembesültem a mellékhatásokkal. Zsibbadt a lábam és tudtam, hogy nagyon messze vagyok attól a szinttől, ahol két évvel ezelőtt voltam. Remélem, visszatérhetek oda, de az is benne van a pakliban, hogy az idegeim sohasem regenerálódnak. A sportautózás logikus lépésnek tűnt, hiszen ez sem annyira megterhelő. Az együlésesekkel még meggyűlik a bajom, a Porsche könnyebb, viszont ez nem jelent egyet azzal, hogy idővel nem fog javulni a fizikumom” – magyarázta később.
„Mielőtt összefutottam Tiff-fel nem is gondoltam a Porsche-versenyekre, a találkozó után két nappal azonban már pályán voltam. Azóta csak tesztelek, tesztelek és tesztelek. Tudom, hogy a második az első a vesztesek közül, de ebben a sorozatban a pontokért is díjakat kapsz. Nyilván nyerni akarok, de a lényeg a következetesség lesz” – tűzte ki céljait a 2013-as év elején, majd hosszabb távú terveiről is beszélt; érdekes, hogy a királykategóriát ekkor már elérhetetlennek gondolta. „Ez egy lépcsőfok, hiszen újra el kell kezdeni valahol. A Carrera-kupa tűnik a legmegfelelőbb iránynak, hiszen jövőre már ott lehetek a Porsche Szuperkupában, ami a Forma-1 egyik kísérőszériája. Talán Le Mans-ban is indulhatok! Ez ideális volna a pályafutásom szempontjából. Most legalábbis ez a terv!”
Bombameglepetés
Pontokat akart szerezni, de győzelemmel kezdett a 2013-as Carrera-kupában, a szezon végén pedig ötödikként rangsorolták, majd bombaként robbant a hír: három év után ismét formaautóval versenyezhet! A Koiranen GP ugyanis őt ültette Aaro Vainio helyére a GP3-as bajnokság szezonzáróján, Abu-Dzabiban, a történet tehát ott folytatódhatott, ahol 2010 végén azzal a bizonyos Forma-1-es teszttel véget ért. „2010-ben a világ a lábaim előtt hevert. A Forma-2 bajnoka voltam, egy sikeres tesztet zártam a Williamsszel és az életem nem is lehetett volna jobb” – mondta 2013 végén az Autosportnak. „Épp aláírtam egy szerződést, aztán minden megváltozott, két iszonyatosan kemény év következett. Most visszatérhetek Abu-Dzabiba, és ez valóban különleges lesz!”
A hétvége előtt Stoneman nem tűzött ki célokat, mindössze azt emelte ki, hogy a versenyek után dönt arról, folytatja-e sportautós pályafutását, avagy megpróbálja újraéleszteni formaautós karrierjét (mint láthattuk fél évvel korábban erről még nem is álmodott). Csapatvezetőjének, Afa Heikkinennek sem voltak nagy elvárásai, kihangsúlyozta nem vár semmilyen komoly eredményt a brittől, hiszen most a visszarázódáson lesz a hangsúly. És láss csodát! Stoneman hatodik lett a főversenyen és második a sprintfutamon. A világ ismét felfigyelt rá! „Ez egészen egyszerűen félelmetes volt! Idejöttem, nagyon kevés időt töltöttem az autóban, mégis dobogóra állhattam. Ez sokkal több volt annál, mint amire számítottam. A futam jó volt és szerencsére nem szenvedtem a hőség miatt, noha korábban ettől tartottam egy kicsit. Ezt a családomnak ajánlom! Tudom, voltak olyan idők, amikor egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy visszatérhetek az együlésesek világába. Köszönettel tartozom a támogatásért is, amit ezen a hétvégén kaptam. Rengeteg üzenet jött a szurkolóktól és a többi versenyzőtől – ez tényleg nagyon sokat jelent!”
A meglepő eredmény – amire maga Stoneman sem számított – természetesen megkönnyítette a döntést: ismét a formaautók mellett tette le a voksát. A 2014-es szezon előtt több a GP3 és a Forma-Renault mezőnyével is tesztelt, majd elfogadta a Manor ajánlatát, azaz ő lett az istálló GP3-as csapatának egyik állandó pilótája. A szezon jól indult, hiszen Spanyolországban megszerezte első győzelmét, ezt azonban egy kisebb mélypont követte: Ausztriában egy pontot sem szerzett, Nagy-Britanniában pedig mindössze egy egység ütötte a markát. A németországi forduló után viszont folyamatosan ott volt az élmezőnyben, majd miután csapata csődöt jelentett és lehetőséget kapott a jóval felkészültebbnek számító Koiranentől, az eredményhirdetések állandó vendégévé vált, a szezonzáró helyszínén pedig a később győztes mellett csak neki volt esélye a bajnoki cím elhódítására – végül ezüstérmes lett. „Ez volt az első teljes évem egy rangos, nemzetközi együléses szériában. Az év nem volt mentes a nehézségektől, hiszen a szezon közben még csapatot is kellett váltanom, szóval rendkívül boldog vagyok, hogy így is sikerült másodikként zárnom!”
Bizonytalanság, majd ismét megcsillan a remény!
Hiába az eredményes 2014-es év, Stoneman sorsa sokáig bizonytalan volt. Bár GP3-as szereplésével felhívta magára a szakértők figyelmét, a téli hónapok alatt úgy tűnt, végleg le kell mondania a Forma-1-es álomról, hiszen nem rendelkezett a szükséges támogatói háttérrel ahhoz, hogy a GP2-ben, avagy a Forma-Renault-ban folytassa. A télen szóba kerültek a megbízhatósági versenyek, de ismét fontolóra vette, hogy elhagyja Európát és az IndyCarban próbál új karriert építeni, sőt Spanyolországban az Audi DTM-ben használt autóját is pályára vihette. „A GP2 1,4 millió euróba kerül, a Forma-Renault nagyjából 1 millióba, ez pedig nem a mi árkategóriánk. Édesapám nagyon sokat segített abban, hogy ilyen messzire jussak a történtek után, de reálisan kell látnunk a helyzetünket. Tudnunk kell mi az, ami megfizethető és mi az, ami már nem. Támogatókat keresünk, és reménykedünk abban, hogy a GP3-as szereplés megnyit pár ajtót!”
Hosszú, bizonytalan hetek következtek, majd jött a Red Bull! A bikások csütörtökön jelentették be, hogy a 16 éves Callum Ilott mellett Stoneman is csatlakozhat juniorprogramjukhoz. Dean a sors furcsa fintoraként pont annak az Alex Lynn-nek a helyét veszi át, akivel tavaly a GP3 bajnoki címéért küzdött (ő a Williamsnél folytatja). Stoneman idén a Forma-Renault csúcskategóriájában versenyezhet, azaz pokoljárása és pályafutása újjáépítése után ott folytathatja, ahol abba kellett hagynia: kapcsolatban van egy Forma-1-es alakulattal és szerződése van a Renault-világsorozat egyik legkomolyabb csapatával (a címvédő DAMS-istállónál fog vezetni). „Az volt a célom, hogy részese lehessek egy ilyen programnak! Minden támogatást megkapok, amire szükségem van, azaz megfelelően felkészülhetek a szezonra. A céljaim komolyak! Úgy érzem, 2014-ben megmutattam mire vagyok képes, szóval nincs okom azt feltételezni, hogy nem fogok jól szerepelni a Forma-Renault-ban. Remélem hamar dobogóra állhatok, és sok pontot fogok gyűjteni” – idézte szavait a Red Bull közleménye.
Történjék bármi, érjen el bármilyen eredményeket, Stoneman sohasem fogja elfelejteni, hogy élete legnagyobb versenyét már megvívta. Elmondta, a testén található hegek örökké emlékeztetni fogják a küzdelemre és arra, hogy élete gyökeresen megváltozott az elmúlt öt évben. „Teljesen más ember vagyok. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, akkor jössz rá, hogy valójában mi a helyzet. A történtek előtt meglehetősen élénk voltam, nagyon lendületes, de most sokkal visszahúzódóbb. Nagyon jól érzem magam a családom és a barátaim társaságában. Igaz az a mondás, hogy az ember nem tudja, mennyi mindene van, amíg el nem veszíti azt. Szerencsére én visszakaptam például a munkámat is, amit nagyon szeretek. Ismét vezethetem a versenyautókat – nagyon gyorsan!”
Forrás: telesport.hu
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
