Időről időre nekiveselkedem, hogy végignézzem az egri közgyűlést, de lássuk be, az, hogy érdekel a közélet nem elég, kell hozzá egy kis mazochizmus.
Most például azon ment a vita perceken keresztül, hogy a sakk csapat, vagy egyéni sport-e. Persze át lehet pörgetni a felvételt, de azért érdemes ízlelgetni ezeket a beszélgetéseket. Amikor a jobbikos városatya azon lamentál, hogy egy egyesületnek kellene adni a pénzt, hogy majd az döntse el, megérdemli-e a fiatal sportoló a külföldi versenyt, meg az esélyt, hogy nemzetközi nagymester legyen.
Van baj, amikor a politikai döntéshozók (benne a névben) az utolsó pillanatban azon agyalnak, hogy mást kellene megkérdezni. Mert elvileg azért ülnek ott, hogy képviseljék a közt, s az alapján nyomják meg a gombot. Aki erre a pályára adja a fejét, annak ugyanis tisztában kell lennie azzal, hogy bizony lesznek helyzetek, amikor választani kell. No nem azt mondom, hogy ne kérjék ki szakértők véleményét, de talán ne a közgyűlés napján gondolkozzunk azon, hogy másnak kellene döntenie helyettünk.
Egy korábbi képviselő (ma iskolaigazgató) gyakorta idézett mondata, hogy a „közgyűlésnek van egyfajta szórakoztató funkciója is”. Valóban, s szeretjük is, amikor egy-egy pillanatra lehullanak az álarcok, s ott van mögöttük az ember. Ám ezekért a pillanatokért, nekünk, egyszerű állampolgároknak, akik figyelemmel követjük a történéseket, olykor „komoly árat” kell fizetnünk. Nem, nem egy elbaltázott döntésre gondolok, hanem arra, hogy amit mi talán magasztos munkának, vagy kemény dilemmának gondolunk, azt egyesek csak demagógiával ütnek el, néhány kósza voksért, egy pár perces figyelemért.
Vagy esetleg előjönnek azzal, hogy semmi keresnivalója itt a nagypolitikának, meg hogy mindent átitat a politika, s nem lehet tőle szabadulni. Sőt, elhangzott már az ülésen nem egyszer, hogy vigyázni kell, ne szülessen „politikai döntés”. Nos, ezzel csak az a baj, hogy jó lett volna tisztázni mindenkinél már a kezdetek kezdetén, hogy egy politikai testületbe ülnek be. S okozza bármi is azt, hogy a politika szó hallatán sokakat gyomorgörcs fog el, a képviselők bizony politikusok, akik politikai döntéseket hoznak, mert ők a politikai döntéshozók.
Amíg ezt el-elfelejtik, addig azonban sok-sok anekdotát hallgatunk még meg futballról a sporttámogatások kapcsán, vagy álláskeresőkről egy pályázat napirendjénél. Meg persze sok-sok vitát, gyakorlatilag óvodás szinten. Persze érdekes, de a legtöbb ilyen hosszúra nyúlt polémia úgy végződik, hogy pártállástól függetlenül mindenki egyformán szavaz, mert a demagógia jó dolog, de azért aszerint élni már gáz. Ez az, ami legalább megnyugtató.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
