A nyár azért is nagyon jó, mert sok a fény meg a víz ellentétben a téllel, amikor a fényből szürkeség lesz, sötét, a vízből pedig jég és hókása, meg hát nyáron nem kell behúzódni a kályha mellé, ki lehet ülni a térre, az utcára, a teraszok pedig tele vannak vidám emberekkel: nem kiabálnak ők, nem verik a dobot, mint sportpályák lelátóin.
Persze azért a zene is jó, ha éppen van, ha csak a háttérben is finoman, valami gitár, valami selymes női hang. A zene mindenkié (Kodály), még akkor is, ha némelyeket zavar a nyári estén. Érthető: a madár is átszeli a földrészeket, egyszer ő is megpihen, aznap már nem repül tovább. És akkor elég lesz mindenből, zenéből, égből, földből.
Emlékszem az Egernek nagy hírnevet hozó Magyar dal napja koncertjére, amikor lakossági kérésre, a határidő lejárta után a szerv már nyúlt az erősítő felé, hogy kihúzza a csatlakozót, hiába mutatták többen a kamerák piros lámpát ( élő adásban nézte az ország koncertet), csak egy pillanaton múlt az egész, ha egy technikus nem kap oda, befejeztük volna az adást az ország színe előtt. Élőben kapcsoltunk volna ki.
Az Egerbe látogató vendégeim soha nem értik, miért nem lehet leülni este 10 után egy sor belvárosi teraszra, avagy miért kell felállni tíz után. Van egy-két hely a huszonéves közönségnek, de az nem elég, szó szerint: este már nem lehet leülni.
Nem jönnék én itt most a ismert helyekkel, a tengerparttal, de valahogy az maradt meg a fejemben, hogy egy lengyel városban van egy tér, ahol körös-körül teraszok vannak és jókedvű emberek, 10 után pedig nem történik semmi különös, ha csak az nem, hogy még többen lesznek. Hogyan alakult ez ki minálunk, azt csak őslakosok tudják, mé’ vót, hogy vót, miként lett, így azt már ma megmondani igen nehéz.
Így alakult, kész.
Kapott egy levelet a szerkesztőség, végül is így született ez a cikk is.
Hosszabb estére vágyó olvasónk gyönyörködött volna még kicsinykét a csodálatos Dobó tér látványában, különösen az szökőkút tetszett neki, ám egyszer csak…
Idézet: „…3 perccel tíz előtt először a fény aludt ki, majd egy-két másodpercre rá leállt a szökőkút is…
Sok időt nem hagyott olvasónknak az élet ott a téren, az már biztos. Ma például igazán sötét csak fél tíz körül lesz, mondjuk legyen 9.35. Ha 9.57-kor kialszanak fények, akkor csupán 22 perc marad a gyönyörre, ez pedig valljuk meg, nem elég. Ennyi idő alatt szerelmet sem lehet vallani ott a romantikus szökőkút mellett. Vagy, ha lehet is, a válaszra már nem nagyon maradna idő. A vallomásnál pedig elég fontos a válasz, ebben megegyezhetünk.
Több volna az idő mondjuk télen: ha 6-kor sötétedik, közel 4 óránk volna még, de télen fagyos az idő, nem működnek a szökőkutak.
Nem könnyű valami megnyugtatót írni olvasónknak, nem is vagyunk egy „turisztikai desztináció”, de valami nagyon ravasz csellel, aprólékos tervvel, meghökkentő ötlettel el kell érni egy dolgot hátunk mögött hagyva az összes vetélytársunkat. Nem is tudom, valami olyasmit, hogy, szóval, izé…
Hogy ne zárjon már be ez szépséges város este tízkor.
Lennének emberek, nekik világítanának a tér pazar épületei, meg fönn a vár. Látnák, ahogy a toronyóra 11 órát mutat, 12-őt, sőt…
Na jó. Túlzásokba azért ne essünk.
Videófotó: EGERhírek/Keller Richárd
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
