Nem vitás, a média sokszor túltolja ezt az időjárás-dolgot, repkednek a jelzők, a horrortól a halálosig, s ha az ember farkast kiált… Jó azonban látni, hogy hiába tarol le mindent a bulvár, ha kell, még mindig emberek vagyunk.
Az elmúlt napok legfőbb témája kétségkívül az időjárás volt. Ezt ontotta minden tévécsatorna, az újságok, még mi magunk is a szokásosnál több cikket közöltünk ennek kapcsán. Láthattunk-hallhattunk meteorológusokat, állatvédőket, dietetikusokat, háziorvosokat, buszsofőröket, időseket és fiatalokat. Adtak jótanácsot, panaszkodtak, előre tekintettek, rekordot mértek. De nemcsak a média foglalkozott mindezzel, bármerre járt az ember, szóba került a kánikula. Izzadtunk, átkozódtunk, meg emlegettük, hogy ezt vártuk egész télen. Tudtuk, hogy vége lesz, ígérték, bejött. Ahogy a vihar is.
Talán a 2006. augusztus 20-i, négy halálos áldozatot követelő vihar óta figyelünk jobban oda itthon is arra, a természet kegyetlen tud lenni. Meglehet azóta kapjuk fel a fejünket a katasztrófavédelmi előrejelzésekre, kapjuk riasztásokat, hívjunk fel barátaink figyelmét a dologra. Megesett már számtalanszor, hogy nem jött be. Ígérték az orkánerejű szelet, meg a jégesőt, mi meg röhögtünk, amikor elmaradt. Aztán kikacagtuk az újabb be nem jött jóslatot, s tréfát gyártottunk mindenféle hivatalos közleményből.
Jó látni ugyanakkor, ha baj van, képesek vagyunk felülemelkedni a kicsinyességen. Bejárta az internetet a fotósorozat, ahogy a fővárosi autósok megállnak az esőben rekedt embereken segíteni, s noha távolról nézve semmiségről van szó, legbelül mindannyian azt a szívet melengető érzést érezzük. Hogy dacára a széthúzásnak, s a megosztottságnak még mindig tudjuk, mi a helyes. Mert bár sok kérdésben nem értünk egyet, és képesek vagyunk olykor apróságok miatt szörnyűségeket egymás fejéhez vágni, megfeledkezni évtizedes barátságokról, még mindig van remény.
E melegséget pedig mind szeretjük, mert a lehűlés ellenére sokáig elkísér.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
