Ott volt az Érsekkertben? Hülye kérdés, nyilván, hiszen mindenkit ott volt. A zenész, a celeb, a politikus, az exbemondópolitikus, meg persze a Bikavér, a Csillag és a Rosé. Hogy ünnep-e ez? Az más kérdés…
Nem tudom, megfigyelték-e, de már a kommunikációja is más. Borfesztiválnak, Bikavér Fesztiválnak hívja több borász a programot. Azt, ami ugye nyilván nyomokban hasonlít az eredeti elképzelésre, hiszen vannak Bikavérek, meg hozzájuk passzoló ételek, de nem korzózunk a meleg kövön, hanem helyette leheveredünk a fűbe. A borok mindettől függetlenül még mindig zseniálisak, meg a séfek is hozzák a legjobbat. Az egyórás megnyitó meg kárpótolja azokat, akik szeretnék látni a régit.
A Zenepavilont meghódító Partosok öt éve kaptak helyet a zöldben, s nekiláttak fesztivált csinálni a fesztiválban. Mert az Érsekkert óta buli ez, esemény, ahol ott kell lenni. Mindenkinek. Nyilván vannak a morgolódók, de azok valószínűleg leköpnék a szivárványt is. Szóval több tízezer ember dönt úgy már évről évre, hogy ez jó dolog, s még ha nem is tudjuk mindannyian megfizetni a legkomolyabb tételeket (lássuk be, az 1000 forint/deci azért nem az átlagembernek szól), de azért egy csoda-Csillagra mind jók vagyunk.
Ráadásul tényleg olyan az egész, mint egy fesztivál, hiszen bárhová megy az ember, élményt kap. Várják a gyerekes családokat, a vip-vendégeket, a zenekedvelőket, a táncoslábúakat, s azt is, aki dacból sört iszik a placcon. Néha már az az érzése az embernek, hogy kinőtte a buli az Érsekkertet is, akkora a tömeg, ugyanakkor elférünk, hűsölhetünk, koccinthatunk. A tónál hajnalig mulatós, pulton táncolós, a pavilonnál rácsodálkozós, a nagyszínpadnál elvárt élményt kapós… Nyilván egyszer felismerjük majd, amit máshol már régen: erről kéne nyáron szólnia Egernek, s akkor bővül majd a fesztivál. (Tán még a traktoros verseny is lesz megint jövőre…) Az ünnep pedig talán egyszer visszatér a térre. Mert még most is hallhattuk kint: van rá igény. De ezt ne felejtsük el akkor sem.
Mert ettől jobb marketing kevés van, mint amikor megmutatjuk, mitől szerethető ez a város. Miért van az, hogy a folyton szorító korlátok ellenére nem ereszt, s hiába az sokszor nyomasztó patriarchalitás, itt vagyunk, még mindig. Mert itt kell legyünk. Csak… csak az a műanyag eszcájg… azt tudnám feledni.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
