Gyászos nap virradt ma ránk. Legalább is azokra mindenképp, akik ma is a munkahelyüknek szentelik a figyelmüket, és nem a TV előtt ücsörögnek mackónaciban.
Március 5-e az első szombati munkanap az évben, de ennek örömére 14-én otthon lógathatjuk a lábunkat. Ez pedig ráadásul egy hétfői nap lesz, amit méltán utál mindenki.
Hogyan lehet átvészelni, hogy nem elég öt darab napot lehúzni, de még megfejeljük egy hatodikkal is, zsinórban? Hiszen gondoljunk csak bele, már hétfőn a pénteket várjuk, csütörtökön már kezdünk eufórikus hangulatba kerülni, hiszen már csak egy nap, és itt a várva várt hétvége! Péntek reggel meg már letörölhetetlen vigyor ül az arcunkon, mert nem sokára rekord sebességgel fogunk távolodni az ajtótól, amin reggel bejöttünk.
Mert hát mit lehet tenni –ha menni kell, hát menni kell. Akad, aki szabit vesz ki, és valószínűleg nincs miatta bűntudata. Van, aki faarccal letudja a napot, és végig azt mondogatja magának, hogy „péntek van, péntek van – nem szombat”! Csak hát itt nehéz elszámolni azzal a ténnyel, hogy csak egy nap jut a hétvégézésre. És persze van, aki valamilyen furcsa okból kifolyólag rajongásig szereti a munkáját, és boldogan dalolva szökell az utcákon. Szombaton is.
Amennyiben nem akartok becsavarodni, gondoljatok a hétfőre, amiért ma dolgoztok! Egy hosszú hétvége, amikor végre megfürdetitek a kutyát, megfőzitek a kedvenceteket, söröztök szakadásig, elmentek egy shopping-túrára, kifestitek a garázst, kötögettek, varrogattok, vagy négy teljes napon át szimplán nem csináltok a világon semmit!
Hajrá, Eger! Kibírjuk!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
