Érkeznek a kis villásfarkúak, terepfelmérnek, rendezkednek. Lassan megkezdik a fészkek renoválását, új otthonok építését és a költést. Egerben is több költőhelyük van, és mivel védettek, hasznosak és szépek, fontos, hogy együtt tudjunk működni velük.
A fecskék csodálatosak. Hihetetlen távokat tesznek meg évről évre, és elképesztő kitartással léteznek. Városunkban több helyen is fészkelnek, általában a molnárfecskék jönnek szembe az utcán. Ott vannak a panelek falain, a Várban vagy épp a Bazilikában. Előfordulnak a kertes házak ereszei alatt, a templomok tornyaiban, sőt, még a Főiskola környékén is. Csivitelve közlik egymással ügyes-bajos dolgaikat, nevelgetik fiókáikat, és eszegetik a kártevő ízeltlábúakat.
A melegedő éghajlat minket is érint, hiszen újfent kategorikusan átugorjuk a tavaszt, ebből kifolyólag pedig mindenféle rusnya szúnyogfaj kezdi magát egyre otthonosabban érezni nálunk. Idegesítő zümmögésük mellett rengeteg mégrusnyább betegséget is terjesztenek. A kis villásfarkúak pedig jól megeszik őket, mielőtt véresre vakarásznánk egy görögdinnyényi „szúnyogcsípést”.
Ami nagyon fontos, hogy mivel védett madarak, nem szabad önkényesen elpusztítani a fészkeiket. Valóban zavaró lehet a „potyogtatásuk”, de erre is létezik megoldás. És a kis „foltocskákat” is hamar jóvá teszik, hiszen náluk hatásosabb rovarirtó nem nagyon létezik, ráadásul ez totál bio.
A fecskék urbanizálódtak, és a hatékony együttműködésben a lakosságnak is igen nagy szerepe van. A fecskepelenka elnevezésű rendkívül modern eszköz egy, fészkenként legalább 30×20 cm körüli fa, fém vagy műanyag lap, amit közvetlenül a fészek alá kell felerősíteni, és akkor alatta a placc nem lesz „olyan”. Persze néha nem árt letisztítani, és semmiképp ne a tojásos fészket piszkáljuk, várjuk meg, amíg a fiókák kikelnek-így a szülők nem fogják ott hagyni a fészket.
De valljuk be, kellemesebb egy kis madárkaki a szélvédőn, mint a Dengue-láz, nem?
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
