A mai nap a magas vérnyomásé. A vérnyomás, az úgy kell, mert ha nincs, akkor besípol a kis gép, mi meg sorba állhatunk a sorsunkért Szent Péter előtt. Ha túl magas, akkor meg van egy rakat problémánk.
Momentán az alacsony kategóriába esem, így a másik véglettel kapcsolatban vannak tapasztalataim, egyszer csúszott fel a „normális” tartományba a vérnyomásom (az nálam a magas), na volt is fülzúgás, meg csillagszámlálás. A Hipertónia Világszervezet 2005. évi kezdeményezésének köszönhetően minden év május 17-én tartjuk egy igen veszélyes jelenség, a magas vérnyomás világnapját.
A magas vérnyomás egy alantas, torokszorító kórság, sokáig talán fel sem tűnik, csak úgy furcsa a közérzet, meg érdekes a mellkas, zúg a fül, szédeleg a kobak. Ildomos rendszeresen mérni, mert sok kellemetlenséget okoz, ha kezeletlen, esetleg félvállról vett. Elrettentő, hogy hozzávetőlegesen egymilliárd embert érint, és évente közel 8 (nyolc!!!) millió embertársunk életét követeli. Hazánkban majd’ négymillióan érintettek a betegségben.
Igen találóan csendes gyilkosnak is nevezik, és most nem holmi „cápásfilmről” van szó, hanem arról, hogy a tünetek leggyakrabban már csak kései stádiumban jelentkeznek, s ilyenkor már gyakran szervi károsodás, elváltozás is bekövetkezett. Elegánsan legyinthetünk a panaszokra, kisebb tünetekre, de hasznos lehet, ha nem sétálunk át a másik világra azért, mert nem akartunk tudomást tenni pár „apróságról”.
Hogy mik a tünetek? Gyanús a szép lassan általánossá váló reggeli fejfájás, amely tarkó- és halántéktájon koncentrálódik, ha lehajlunk, akkor meg robban. Megromlott a koncentrációs képességünk, időnként ver a szívünk, mint állat és még a mellkasunk is nyom? Elgondolkodtató. Ok nélkül leveri az embert a víz, függetlenül attól, üvölt-e a főnök, vagy sem, és néha-néha bezavar valami a látásba, illetve romlik az egyensúlyérzék. Ezek mind-mind intő jelként funkcionálnak, érdemes rájuk odafigyelni.
Mivel ez egy mocsok dög, így gyakran nem okoz olyan komoly panaszokat, hogy a szenvedő delikvens orvoshoz forduljon, így szép lassan elhatalmasodik az illetőn, míg nem már komoly bajjal kell szembenéznie. Néhány motiváló (és igen, elrettentő) eshetőség, annak érdekében, hogy odafigyeljünk a vérnyomásunkra: a magas verzió egy korai szövődménye lehet kisebb-nagyobb ereink megrepedése. Nem nagy ügy? Nos, bekövetkezhet a szívben, vagy az agyban is, az már kényelmetlenebb.
Aztán ott van a látásromlás, esetleg látásvesztés, mivel a szem erei is károsodnak, a végtagokban bekövetkezett érszűkület pedig amputációhoz vezethet. Szívelégtelenség, szívinfarktus, agyérgörcs, agyvérzés. Ez mind a számlájára írható, és egyik sem ígér vattacukros, egyszarvúkkal tűzdelt, virágos mezőn sétálós-jellegű kellemes élményeket.
A normális tartomány 130/85 higanymiliméter alatt van, e fölött meg orvos, és gyógyszeres kezelés – így már esélyünk van az egyszarvús, kellemes élményekre. Otthoni vérnyomásmérésnél már 135/85 fölött is kezdhetünk azon gondolkodni, hogy talán meg kellene látogatnunk az orvosunkat. Sajnos általában életre szóló kapcsolatba kell lépnünk valamilyen vérnyomáscsökkentővel, persze emellett hasznos lehet valamilyen kímélő(bb) étrend rendszeresítése, és a stresszcsökkentés.
Ez utóbbi az egyik legnehezebb, hiszen stresszes társadalom vagyunk, valami idegeskedni való sajnos mindig akad, épp ezért célszerű relaxációs gyakorlatok elsajátítása, légzőgyakorlatok tanulása, amellyel kisegíthetjük magunkat a bajban. Ennek a mai napnak az a lényege, hogy felhívja a figyelmet a betegség súlyosságára, és a megelőzés fontosságára. Kezelve jelentősen javítható az egészség, a közérzet. Már a legtöbb patikákban is fel vannak készülve a vérnyomás ellenőrzésére, és magunk is vásárolhatunk vérnyomásmérőt – ártani nem árt.
Úgyhogy, ma mindenki szálljon magába, nyelje le a keserű pirulát, mert jobb szembenézni a szomorú ténnyel, hogy magas az a fránya nyomás, és szépen javulni a bogyók, meg miegymás hatására, mint nem.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
