Sose voltál az a hercegnőzős, „tündérkémezős” típus, én meg tök vagány csaj lettem. Sámliról fúrtam, faragtam a munkapad mellett, te magyaráztad a fizikát – tudta is a franc, mi az még akkor.
Megint csak kamillázunk, hogy rohan az idő, nemrég még az Édesanyákat ünnepeltük, most meg már Apák Napja van, nyári szünet, én meg csak bámulom az embereket az utcán, és töprengek a nagybetűsön. Egész életemben csak egyszer mondtál nemet – utólagosan belátom, nem lett volna jó ötlet feketére festeni a szobám falát. Te voltál az, aki szánkót csinált nekem, meg kardot, meg hagyott bunkert építeni a kertben. Tőled tanultam méricskélés nélkül főzni, „mert úgyis lesz belőle valami”.
Már nem vagyok baba, de mindig elkapsz, ha „elpotyogok”
Te voltál az, aki egy adag szerszámmal indítottál útnak, amikor elköltöztem otthonról, írtál velem matekházit, és addig szövegeltél, amíg el nem felejtettem rosszul lenni a buszon. Anya kategorikusan kijelentette, hogy „könnyű neked, a Te öledbe még nem hánytam oda”.
Mindenesetre sose hagytál egyedül, cinkosok voltunk, vagyunk. Sose problémáztál rajta, hogy lányod sikeredett, fára mászni sose tudtam, de szögelésben profi vagyok. Sosem fogom tudni meghálálni mindazt a törődést, tanítást amit kaptam Tőled. Párévesen már vágtam a frontokat, a centrifugális erőt (ne nyúlj hozzá, mert letépi a karod, aztán leshetünk). Amikor Te lökted a hintát, sose féltem – oké, oké sikítottam, de olyan magasra azóta sem repültem.
Szerénységet és kemény munkát kaptam tőled örökségül, megtámogatva önzetlenséggel és segítőkészséggel. Te kaptál el, amikor a táska súlyától szó szerint dőltem, mint a deszka. Nem vagy mindig vidám, ki az egyáltalán? De engem mindig felvidítasz.
Soha nem tudtam még olyat kérdezni, amire nem tudtad volna a választ, és soha nem hozakodtam még elő olyan problémával, amit ne oldottál volna meg pikk pakk. Amikor megkérdezik, mivel foglalkozol, mindig az bukik a számra: mindennel. Építettél már házat, műhelyt. Kertészkedsz, főzöl. Van munkahelyed, dolgozol ott. Valóságos tudós vagy és ezermester, hisz’ ha valami elromlik, néhány napon belül jobb, mint újkorában. Férj vagy. Apa vagy. Az én Apukám.
Boldog Apák Napját Neked, és minden édesapának kerek e világon, mert Ti, apukák vagytok azok, akik magasra röpítenek bennünket a hintával, megtanítanak szöget beverni a falba, és elérik, hogy a legpocsékabb napon is vigyorogjunk, legalább egyszer.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
