A francia körutazás véget ért. A magyar válogatott elbúcsúzott az Európa-bajnokságtól. Érzelmes és élményekben gazdag utazás volt. Nehéz szavakba önteni a magyar futball szülte hangulatot, kellemesen kizökkent két hétre az idő. Kosztolányi Dezső sorai juthatnak eszünkbe a Hajnali részegségből:
„Én nem tudom, mi történt velem ekkor,/ de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem/ s felém hajol az, amit eltemettem/ rég, a gyerekkor.”
Valami hasonló érzület font körbe minket. A hosszú várakozás utáni jó szereplés, mely megmozgatta és gyermeki örömbe ringatta az országot. A gyermeki öröm lépéseire jól emlékszünk: az osztrákok elleni „meglepetés”, az izlandi „meggyőződés” és a „portugálokkal szembeni felvillanyozódás”. Szárny suhant el felettünk, az osztrákok ellen szerzett gólok, Gera Zoltán portugáloknak lőtt gólja, Kádár Tamás okos játéka a magyar futball legszebb napjait idézte.
Az intuíció és a fantázia sejlett fel, ami nélkül nem futball a futball. S amit oly mélyre „temettek” a magyar labdarúgásban. Az EB után, a legfontosabb tapasztalat, hogy meg kell erősíteni e mintaképet, egy rég elfeledett szót kell a fejekbe még mélyebben bevésni: futballjátékos.
A belga meccs tapasztalata is ezt támasztja alá. Volt és lehet hiányérzetünk. Ebben a meccsben több volt. A jó szereplés okán nem illik, de talán most lehetett a szakvezetés meccsvezetését és döntését először megkérdőjelezni. A belgák ellen Kleinheisler hirtelen kiesése és Fiola tartós hiánya nehéz helyzetbe hozta a szakvezetést. Azt a Bernd Storck –i szakvezetést, amely kiválóan felkészítette a csapatot az EB-re.
Bernd Storck a korábbiakhoz képest kulturáltabb csapatjátékot alakított ki. Edzői habitusa pozitív képet sugároz. A korábbi szövetségi edzőkkel szemben nála nem az az érzésünk, mintha ő találta volna fel a labdarúgást. Dicséri az ellenfelet, de nem becsüli túl, megnyilvánulásai helyesen és hihetően játékosai elsődlegességét célozzák. Ez a szakmai hozzáállás és koncentráltság látszott a csapaton és teremtette meg a nyolc közé jutás esélyét.
Kleinheisler váratlan kiválására, és az az ő posztjának a megoldására, a center melletti és mögötti területek bejátszásának kérdésére viszont nem tudtak megfelelő megoldást találni. Egy mozgékonyabb támadó, Nikolic, Németh Krisztián kezdőbe állítása talán szerencsésebb lehetett volna. Mindenesetre ez a döntéskényszer és döntés végig futott és fáziskésésbe tolta a válogatott játékát.
Rövid passzos összjátékunk egyensúlya felborult. Nem tudtuk sem a belgák méregfogát kihúzni sem a saját játékunkat stabillá tenni. Az előre játékunk akadozott. Belga aranygeneráció ide sztárcsapatokban játszó labdarúgók oda, az látszott, hogy a kollektív játékintelligencia terén rövidpasszos játékunkkal lehetett volna esélyünk, lelassíthattuk és elbizonytalaníthattuk volna őket.
Ennek hiánya is elősegítette Hazard játékba lendülését. Az ő semlegesítésénél is éreztük a tanácstalanság és a reakció hiányát. Kontrasztként láttuk a portugálok jó húzást a horvátok ellen, amikor a csapat átalakításánál Nani-t hátravitték a meccs döntő szakaszában a horvát Perisicsre.
Másképp is lehet nézni, kicsit mélyebben, az ilyen fáziskéséseket az egyéniségek villanásai hidalják át,Gera Zoltán lehozatala ezért is volt fájó. Benne bármikor ott lehet egy jó improvizáció lehetősége. A magyar csapat megpróbált egyenlíteni, de a fáziskésés keltette dominósor lassan eldőlt…
Lehet persze mondani, hogy ahogy a szlovákoknak az angol és a német, az íreknek az olasz és francia, úgy nekünk a portugál és belga kettős egymás után sok volt. A nyolcaddöntőkből azonban már ki lehet emelni néhány jelentős momentumot és kicsit szembesíteni futballunkkal. A német, francia, és a belga csapat esetében döntő volt, hogy rendelkeztek jól cselező játékosokkal.
Ők szinte behozhatatlan különbséget jelentenek, megosztják az ellenfél védőinek figyelmét, embereket vesznek le, könnyebb támadószituációkat, gólhelyzeteket teremtenek: láttuk a német Draxler a második gólt hogyan készítette elő, láttuk Coman tíz perc alatt mekkora változást hozott az írek ellen, és sajnos láttuk Hazardot is.
Ismét a futballjátékos képe jön elő. Az egyéni képzésben a cselező –technikára komoly hangsúlyt kell fektetni, a belga mérkőzés a korábbi labdarúgó kiválasztásunk és a képzés hiányosságaira egyaránt rámutatott. Milyen kevés játékügyes és jól cselező labdarúgónk van…
Jellemző volt, hogy az izlandi kapitány Lars Lagerback az EB csoportsorsolásnál első asszociációként a magyar játékosok fizikumát emelte ki. Szerencsére ellenük rácáfoltunk minderre, hiszen velük szemben technikai fölényben voltunk. A belga meccs azonban újra rámutatott a fenti technikai hiányosságra és a kiválasztás, az egyéni villanást előkészítő hátország és holdudvar esetleges problémáira. A futballjátékos fogalmát kell megerősíteni minden szinten, ahhoz, hogy Kosztolányi szavait ismét és ismét átélhessük. Ennek a hozzáállásnak kell lennie a jó EB szereplés legfőbb szellemi hozományának, amire építkezve, lépésről-lépésre egy jól összerakott kiváló technikai tudással felvértezett csapattal nekimehetnénk a vb-selejtezőknek, majd a vb-nek…
Olvasható a centerhalf.hu oldalon.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
