CENTERHALF: Svájc ellen „becsületes helytállással”…

Mint ahogy a mérkőzéseknek, úgy róluk írt szövegeknek is megvan a környezete, ritmusa, belső játéka. Ennek nyomába eredünk most. A Képes Sport 1964 október 6-án megjelent számát idézzük fel, idézzük meg egy kicsit.

A lap a magyar válogatott két nappal korábbi svájci vendégjátékáról ad számot olvasóinak. A két oldalas tudósítás alján a lap főszerkesztőjének neve áll: Pásztor Lajos. A tudósítás címe: „Becsületes helytállással”. A kordokumentum hangvételét érdemes megvizsgálni, mert kiviláglik belőle egy folyamat kezdete. Amit, most úgy mondanánk: amikor Svájctól a Magyar válogatottnak még nem kellett tartani, ám már látszott, hogy eljön az az idő, amikor majd kell.

BEVEZETÉS A KORSZAK BEVEZETÉSÉHEZ

Az első bekezdés hangvétele már megütheti fülünket: „két ország válogatott reprezentánsai állnak egymással szemben”; Magyarország labdarúgóinak 2:0-ás győzelme”; a két ország 29. találkozójának eredménye fog időtlen időkig szerepelni. Nézzük az utóbbiról történő közvetlen átkötést: „elég fontos volt ahhoz, hogy a csapatok teljes erőbedobással harcoljanak a zászló becsületéért, a győzelem felemelő érzéséért és dicsőségéért”.

Nincs magyar válogatott vagy magyar zászló a bekezdéshez csatolt kép aláírásnál, „Egy kis „protokoll” a csapatkapitányok zászlócseréje és az olasz játékvezető is csak „asszisztál”. A kép miatt kell a szövegkitérő, a kép fontos, jelzi, hogy az 1956–os forradalom utáni nemzetközi elszigeteltségből kezd kijönni a kádári rendszer.

Érezzük, egy mondat is elég lehetne. „A magyar válogatott barátságos mérkőzést játszottSvájccal, Bernben.” Mégis egy hosszú bekezdés, szinte vért izzad a szerző, hogy aszocialista dogmatizmus és a mérkőzés nemzeti jellegét valahogy összeegyeztesse, helyesebben kikerülje.

Az első bekezdés beszippant, kicsit közebb érezzük a korban uralkodó meghatározottságot. Benne van a  cenzúra-öncenzúra mechanizmusa. Az első bekezdés döntő, a harmadik bekezdésben már megemlíti a helyszínről „a hajrá magyarok” biztatást.

Később megjelenik halkan a „magyar csapat”majd felzendül: a „tizenegy magyar fiú – felelőssége teljes tudatában”, mint a szocialista hazafiság még fiatalkorát élő, zengő,”kissé” utópikus frázisa. Találkozzunk egy kis statisztikai legitimációval, miért is fontos a mérkőzés, a tervgazdálkodási gondolkodás köszön vissza, a tudósítás végén, itt örökmérlegként: A Svájc elleni viadal volt a magyar futballválogatott 406-ik országok közti mérkőzese.[…] A statisztikai teljesítmény: 65,7 százalék.

KOR-PROPAGANDA

A közlésbeli hangsúlyokat a tipográfiai szerkesztés tovább erősíti. A statisztikai közlések keretes kiemelése, a kurzív és félkövér – kurzív kiemelések ritmusa is az olvasó befolyásolását célozza. A kiemelések maguk is egy ideológiai – retorikai ritmust követnek: „Becsületes helytállással” – „teljes erőbedobással” – „alá kellett rendelni” – „időszerűvé vált” – „magasabb teljesítmény” – „feltétlenül kedvezett” – „nehéz feladatokat”. Ez az ideológiai –retorikai ritmus fedezhető fel például Kádár Jánoskét évvel korábbi 1962 novemberi KB beszédében:

„Befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását. A Társadalom osztályszerkezetében végbement változások, és a szocialista nemzeti egység erősítése.”

A kádári beszéd üzenete és ritmikája felfedezhető a tudósításban. A „becsületes helytállással – teljes erőbedobással” párhoz hozzá lehet rendelni, a kádár beszéd ideológiai stabilitásról szóló részeit, „munkásosztály vezető erejét” nem kérdőjelezi meg a párt, hanem a szocialista erkölcs példájaként állítja a társadalom elé. Az „alá kellett rendelni” – „időszerűvé vált” páros a reformok elfogadtatását,mezőgazdasági termelőszövetkezetek kialakításának „magyar” útját, valamint a „nyitottabb” – korábbi előnyök, a munkásszármazás, párthűség szerepének csökkentését – , a szakértő értelmiség felé tett lépéseket védi meg. Mindezek szükségesek a „magasabb teljesítmény” eléréséhez.

Ráadásul nem nyugodhatunk hiszen „nehéz feladatok” várnak még ránk, tovább kell építeni a szocializmust. Az 1961 –ben meghirdetet hruscsovi terv szerint az űrversenyben szerzett előny nyomdokain haladva a szocialista blokknak termelés és fogyasztás tekintetében 1980-ra meg is kellene előznie a Nyugatot. A sporttudósítás kiemelt hívószavait nyelvi közeg szintén alátámasztja.

A képzettársításainkban a kommunista világkép a nehéziparhoz, iparosításhoz köthet inkább, így a fül felfigyelhet a következő furcsaságra, „a jó labdarúgókat bőven termő magyar talaj most sem hagyta cserben a szakvezetőket” – (a téeszesítés magyar útja). Sőt, bizonyította azt is, hogy bátran lehet nyúlni a fiatalokhoz… a szerephez jutott újoncok mégis igazolták a válogatók bizalmát” – (a munkásosztálynak nem kell félni a „régi” értelmiség szakértelmétől, hiszen 1945 után már felnőtt egy „új” szocialista erkölcsön nevelkedett fiatal értelmiség).

A következő kiemelések is futballon túli utóérzést – a szocialista rendszer magasabbrendűségét, a hruscsovi célok felé vezető utat – keltenek:„nem is sikerülhetett; taktikailag és technikailag egyaránt magasan felette áll ellenfelénél; –győzelmünket egy percre sem tudták kétségessé tenni; magasan fölé is helyezte teljesítményünket az övéknek.

HARC ÉS/VAGY ERŐ

A változást jelzi, hogy a munkásosztály pozicionálásánál az osztályharc és a „harc” már nincs kiemelve, helyette a „teljes erőbedobás”, de ott áll mögötte. Felfedezhetjük a „feltétlenül kedvezett” előtt „mint nem túlzottan harcias légkör”, itt az „osztályharc” éle és hangsúlya a nemzetközi színtérre tolódik. Ugyanez a kádári beszédben:

„Elvtársak! A dolgozó osztályok szövetsége a szocializmus építésének idején is harcban fejlődik. A szövetségi politika és az osztályharc pártunk politikájának két, egységet alkotó oldala. Ismeretes, hogy pártunk nem törekszik az osztályharc élezésére. Népünknek az a jó, ha az osztályharc hevessége csökken, formái kevésbé élesek. Ez azonban nem kizárólag tőlünk, hanem osztályellenségeinktől és a nemzetközi imperializmustól függ. […]”

Hogyan fordíthatjuk át mindezt a magyar futballra, a belső társadalmi békét helyre kell állítani, ám nemzetközi szinten fenn kell tartani a harci hozzáállást, vagyis még nagyobb teher nehezedett a magyar válogatott nemzetközi szereplésére. „Tizenegy magyar fiú – felelőssége teljes tudatában.” És ha nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek akár csoportként „osztályellenségnek” is tekinthetőek, bűnbakként előhúzhatóak. Később meg is történik ez…

KÁDÁRI INDOKTRINÁCIÓ TÉGLÁI

Érdemes ezzel kapcsolatban a kádári hangok ritmusát is górcső alá venni az 1962 -es beszédben: az „osztályharc” 10 –szer jelenik meg 4 –szer a szövetségi politikával együtt, a „szövetségi politika” 7 –szer (4-szer az osztályharccal párban), a „szocialista nemzeti egység” is 7 –szer, ebből 1 –szer az osztályharccal egy mondatban jelenik meg. A ritmus és a kontextus azonban itt is fontos, az osztályharc kissé háttérbe szorul „helytállásba” megy át, inkább a „szövetségi politika” és „szocialista nemzeti egység”  kezd dominálni a szövegben.

Minket a sport tudósítás szempontjából érdekelhetnek a kádári beszéd nyelvi ismétlődései, a közel 13 oldalas mintában a fentieken kívül a „harc” 6 –szor, az „erő” 15-ször, a „szövetség” 13 –szor, az „egység” 6-szor szerepel.

A nyelvi kötöttség, a propaganda és az irányított gondolatok emberekben történő elültetetése, az indoktrináció már a beszédben is szembeszökő, de még ma is kiráz egy kicsit a hideg, ha ugyanez szisztematikusan kiterjed a társadalmi térben, és egy sporttudósításban jön velünk szembe!

EGYSÉGESÍTÉS és az ALBERT – probléma

Hogyan jelenik meg a „szövetségi politika” és a „szocialista nemzeti egység” a Képes Sport tudósításában?

„A mérkőzésnek nem voltak ugyan kimagasló pillanatai, bár a feltámadt, ismét magáratalált és önbizalmát is visszanyert Albert mindkét gólját egyéni bravúrnak könyvelhetjük el. A győzelem biztosítékát mégis abban látjuk, hogy a csapat minden tagja becsületesen helytállt, mindenki mindent megtett a győzelem érdekében, úgy hogy szemrehányás, vagy lesújtó bírálat nem érhet a csapatban senkit sem.” 

Visszatér a szöveg elejérőlgyőzelem örökérvényű szocialista motívuma, immár a pályán, a korábbi teljes erőbedobás a „harc” motívumával, itt érdekes módon feloldódik Albert Flórián klasszisában és kiemelésében. A klasszis azonban nem énekelhető meg igazán csak okosan kiemelhető.

A klasszis kiemelését követő csapatjátékot éltető retorikában is kiérezhető valami különös háttérzaj. Ebben fedezhetjük fel magát a címadó „becsületes helytállást”, ami azért is érdekes, mert ezt a kifejezést általában a szimpatikus veszteshez szoktuk kapcsolni, nem a magabiztos győzteshez.

A mondat kezdete is érdekes: „A győzelem biztosítékát mégis abban látjuk, hogy”… A többes szám első személy is árulkodó lehet, túlmutathat a telefontudósítás útján, vagy a szerkesztőségi véleményen. Érdekes, többet sejtető disszonanciák ezek, a kádári konszolidáció alt hangjai szűrődnek ki ismét. A „harc” létezik ám tompul, a belső ellenségkeresés helyett mindenki tegye meg, amit tud, zárjuk le 1956-ot, és az azt követő hatalmi elnyomást: „szemrehányás vagy lesújtó bírálat nem érhet a csapatban senkit.”

Erre az áthallásra lehetünk figyelmesek a beszéd és a tudósítás között?! Rábukkanhatunk a beszédben a címadó és itt használt „becsületes helytállás” magjára is a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél ezt olvashatjuk:

„ …a tagok ne korábbi osztályhelyzetük, hanem a közös munkában való részvételük, a munkában tanúsított helytállásuk és érdemük szerint ítéljék meg és részesítsék a közös munka eredményeiből.”

Megvan a „helytállás”. A munkásosztály ereje a példamutatásban (szocialista erkölcs képviselőjeként) rejlő résznél a következőt olvashatjuk: „ A munkásosztály a hatalom kivívásában és megvédésében, valamint a szocialista építőmunkában tanúsított állhatatosságával és hősiességével kivívta valamennyi dolgozó réteg osztatlan elismerését és megbecsülését.”

A harci erő itt állhatatossággá és megbecsülésé válik, de készültségben kell tartani. Ez a sporttudósítás ritmusában a következő mondatban összpontosul: „Elégedettségünk mellett sem szabad azonban a látottakat túlbecsülni.”

ALBERT – PROBLÉMA…két rugófal között: harc és egység – némi szerkesztői feloldás

Érződik az íráson, ünnepelné Albert Flórián klasszisát, de nem lehet. Éppúgy nem lehet piedesztálra emelni senkit, mint elmarasztalni valakit. Az őrlődés látható formát ölt, Albert Flórián klasszisának éltetése két„feltétlenül” közé szorul: „Albertfeltétlenül kiemelkedő játéka… és a „ A svájci csapat ugyanis nem késztette emberfeletti küzdelemre a mieinket, s a nem túlzottan harcias légkör feltétlenül kedvezett a magyar fiúk stílusának és játékfelfogásának.” A feltétlenül kedvezett itt elnyomja és leminősíti a korábbi „Albert feltétlenül kiemelkedő játékát”.

Két „feltétlen” közé ragadtunk, akárcsak a magyar klasszis, aki nem él meg a semleges svájcinál harciasabb légkörben. Toldjuk meg egy „harciasabb” alapvetéssel: „ A szocializmus és az imperialista kapitalizmus közti világtörténelmi mérkőzés korunk osztályharcainak tengelye.” – részlet az 1959-ben az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának állásfoglalásából. A feltétlenül kedvezett elnyomja „Albert feltétlenül kiemelkedő játékát”, ne csodálkozzunk Albert és az Agit. prop. osztály nem ugyanazt a „mérkőzést” játszotta.

A másik oldalról emlékezzünk a kádári beszéd „egység” hangjaira. Ne lógjon ki felülről sem senki a sorból, a társadalmi differenciálódás rossz szellemeit is rá lehet irányítani egy szem előtt lévő kiemelt csoportra, a labdarugókra. Két olyan emberfogás, amellyel szemben a magyar klasszis futballista tehetetlenségre van ítélve.

A tudósítás írójánál is észrevehető a belső hallás és a külső hangszórók közötti küzdelem. Okosan cselezték ki a hangszórókat, méghozzá az újság szerkesztése által. A Képes Sport címlapján Albert akrobatikus mozdulata, alatta kisbetűkkel„középcsatárunk két pompás góljával győztünk Svájc ellen”. A meccs hőse,Albert Flórián a címlapon, kis betűkkel ugyan, de nem is szocialista jelzővel illetik: „pompás”.

Az újság hátoldalán nagy kiemelt betűkkel, teret engedtek a propagandának, a magyar asztaliteniszező alatt a következő olvasható: „Erőteljes játékkal lehet csak sikert elérni”. Hozzátehetjük azért még, Albert Flóriánnal a címlapon a Képes Sportot bizonyosan könnyebben lehetett eladni.

A magyar klasszis(ok) beszorulása„a feltétlenek”, az osztályharc és atársadalmi egyenlősítés közé természetes módon összefog a magyar futballstílus sorvadásával. Ennek eredője a szövegben is kitapintható, a külső és belső gondolatok egymáshoz kapcsolódásában.

Nézzük meg, hogy az első bekezdés kínlódása után, hol tér vissza a „magyar” jelző, mikor a szerző futballunkról ír: magyar futballválogatott, „a magyar csapat – ha nem is lehet játékáról most sem felsőfokú jelzőkkel írni – taktikailag és technikailag egyaránt magasan felette állt ellenfelének,[…]; vagy „ …nyugodtan játszott a magyar csapat. Hamar magához ragadta a játék irányítását, […]; vagy „ …a magyar fiúk stílusának és játékfelfogásának”.

Ez a gondolatkör a belső, intellektuális jelleget, a játékban felhalmozódó sokoldalú emberi- technikai –taktikai – fizikai tapasztalatok és azok átadásának gyakorlati –elméleti ívét jelöli ki.

Csakhogy ezeket a gondolatokat megelőzte, követte, körbefogta egy másik, külső gondolathalmaz: „teljes erőbedobással harcoljanak”, a svájci „sportszerű légkör” –ben könnyű; hiányzott az „emberfeletti küzdelem”, „ s a nem túlzottan harcias légkör feltétlenül kedvezett…”

Ezekben már az egyoldalú racionalizmus uralkodik el, hogyan kell egysíkúan felfogni mindent. Harcolni valakik ellen, valakik által, valami teljesen másért, a magyar futballra és futball intellektusra nehezedő teher.

Végezetül emeljünk ki két mondatot „a jó labdarúgókat bőven termő magyar talaj most sem hagyta cserben a szakvezetőket” – „ …a magyar fiúk stílusának és játékfelfogásának”. Előbbiről ma is hallhatunk: infrastruktúra, stadionok, mentalitás, fizikai felkészültség és a tehetség magától szárba szökken. A magyar stílust és játékfelfogást viszont néma csend övezi. 1964-ben még írtak róla, igaz a tudósítás többi sora pedig arról árulkodik, hogy ma miért is nem írnak róla. Röviden és aktuálisan: amikor Svájctól a magyar válogatottnak még nem kellett tartani, ám már látszott, hogy eljön az az idő, amikor majd kell…

Forrás: centerhalf.hu

Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!