Nem sajtótájékoztatóra, nem leleplezésre, egyszerűen csak valamiféle közös bámészkodásra voltak hivatalosak az egri újságírók a Garzonház tűzfala alatt.
Leleplezésről két ok miatt nem beszélhetünk. Az egyik az, hogy napok óta látható már az az ’56 os témájú alkotás a Garzonház tűzfalán, a másik pedig méret beli ok, hiszen 180 nm leplet kellett volna lerántani. Az országos ünnepen már túl vagyunk, de a dolog természeténél fogva az ’56 os vidéki történések pár napos csúszással következtek. Egernek is megvan a maga története, ami a homlokzatfestmény története is. Erről beszélt Habis László polgármester.
Közelről nézve nyaktörő az alkotás
„A város lakossága egyre türelmetlenebbül követelte a számára idegen jelkép eltávolítását, s buzgó fiatalok a vasszerkezet elfűrészelésének is nekiláttak, ezért a tragédiát elkerülendő, a főiskola igazgatója már napok óta kereste a megfelelő szakembereket a művelet elvégzéséhez, vállalkozó azonban nem akadt. Végül az egri Vas- és Fémipari KTSZ vezetője elvállalta a munkát, de csak azzal a feltétellel, ha a megyei pártbizottságtól erre engedélyt kap. Az engedély azonban késett. A munkálatokat azzal igyekeztek elodázni, hogy a csillag leszerelése a toronyról állványozás nélkül életveszélyes. Ez egyébként igaz is volt, hiszen az eltávolítandó szimbólum 7 mázsát nyomott. Mindenesetre Zahar Endre műhelyvezető, 27-én reggel elindult a munkálatokat megelőző helyszíni szemlére. A mintegy 30 perces helyszíni szemle után 10 óra tájban érkeztek a szerelők a Líceumba. Kaknics Alajos, a csillag egyik leszerelője ekkor találkozott először nemzetőrökkel, akik az épület bejáratánál álltak. Jóval tíz óra után megjött az engedély az MDP megyei pártbizottsága harmadtitkárának az aláírásával, s így tíz óra harminckor megkezdődhetett a munka. A szerelők kötelekkel és szerszámokkal felmásztak a csillagvizsgáló tetejére, s a brigádvezető irányításával nekiláttak a leszerelésnek. Addigra már megtörtént az áramtalanítás is, hiszen a csillagot több száz 500 wattos izzó világította meg, melyeket a csillag egyik oldalát fedő üvegborítás alá szereltek fel. A vörös csillagot az egri lakatosárugyár készítette. Forgószerkezet volt, a kupola alatti teremben egy körülbelül másfél méter átmérőjű fogaskerék volt elhelyezve, s ennek a középpontjából nyúlott ki a csillagot tartó csőszerkezet, amelyet sebességváltó közbeiktatásával egy 10 lóerős villanymotor forgatott. A vázszerkezet ötvenszer ötven centiméteres szögacélból készült, hiszen nagyon erős szélnyomásnak kellett ellenállnia. A váz akkora volt, hogy egy ember kényelmesen sétálhatott benne. A csillag szárnytávolsága 6 méter volt, középpontja a kupola fölött nyolc méterrel helyezkedett el. A leszerelés nem kis szakértelmet igényelt, de legalább ennyi bátorságot is, hiszen az 53 méter magas torony tetején magasló szerkezeten egyensúlyozni emberpróbáló feladat volt. Ezt Kaknics Alajos és Győrfi István, a KTSZ egyes műhelyének dolgozói végezték el. Legelőször felhágóbilincseket szorítottak a szerkezetet tartó rúdra, melyen elsőként Kaknics, majd Győrfi kapaszkodott fel a csillag belsejébe. Ezután az egyik oldalt borító üveglapokat, majd a másik oldalt fedő lemezborítást távolították el. Minthogy a beszáradt gitt eltávolítása nagyon sok időt és energiát vett volna igénybe, ezért az üvegtáblákat kalapáccsal verték ki. Ez a csörömpölés hívta fel a Líceum környékén járó emberek figyelmét a munkálatokra, s rohamosan elterjedt a hír a városban: „verik a csillagot a Líceum tetejéről”. Ezután a szárnyak leszereléséhez fogtak. „Nyírókalapáccsal „elcvikkoltuk” a csavarokat – emlékezett Kaknics Alajos – azután a szárnyakat, egyiket a másik után kötélen leeresztettük. A legnehezebb feladat az utolsó szárny leeresztése volt, hiszen akkor már csak az egy szál rúd és az általunk felszerelt felhágóbilincsek álltak rendelkezésünkre. Dél felé járhatott az idő, amikor az utolsó szárnyat is leengedtük, s ott állt magában a tartóoszlop. A munkálatokat a torony teraszáról tanárok és diákok is figyelemmel kísérték, közöttük Darvas Andor (Darvas Andor 1956 októberében a pedagógiai főiskola fizika tanszékének vezetője volt) bácsi, dobós gimnazista ( Az egri Dobó István Gimnáziumról van szó) koromban fizikatanárom, és cserkész-parancsnokom is. Amikor már csak a rúd maradt, Darvas Bandi bácsi egy nemzeti lobogót hozott valahonnan, amit még az eddigieknél is veszélyesebb művelettel a csillag tartóoszlopához erősítettünk.”
A perspektívikus ábrázolás szabályai most az emberre is vonatkoznak. Jankovits Barnabás cége festette a tűzfalat.
A fenti történetet a Neopaint Works elevenítette meg a tűzfalon. Jankovits Barnabás, a cég egyik tulajdonosa elmondta, hogy Budapest belvárosában kezdték a tűzfalak dekorálását, fontos szempont volt, hogy ne absztrakt, kirívó színekkel és formákkal dolgozzanak, előszeretettel keresnek olyan témákat amelyek nem csak jól mutatnak, hanem valamiféle információt is tartalmaznak. Egy ekkora munka 5-6 nap előkészítéssel, ugyanennyi idő alatt elvégezhető.
Szöveg: Hunyadi Tamás
Fotó: Szabó Bendegúz
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
