Néhány napja hunyt el Carlos Alberto, az 1970-es világbajnok brazil válogatott jobbhátvédje és csapatkapitánya. A futballtörténelem talán legkiválóbb tizenegyében Carlos Alberto gyakorlatilag a válogatott szervező–támadójátékosává lépett elő. Napjaink futballjában a brazil szélsőhátvéd a szinte fogalommá vált. Innen, legalábbis Európából nézve, Carlos Albertot lehet a mindenkori etalonnak tekinteni. Gondoljunk csak a későbbi világbajnok brazil csapatok szélsőhátvédeire.
Az 1990-es világbajnokságon a balhátvéd Leonardo gyakorlatilag irányította a csapatot – később irányító szerepkörben élvezhettük a játékát – a jobbhátvéd Jorginho technikai képzettsége kiemelkedő volt, hajszálpontos beadásai voltak, még Romarióval is „fejeltetett” gólt az elődöntőben. 2002 –ben a puskalábú Roberto Carlos és az egész jobboldalt bejátszó Cafu zakatolt a széleken. Cafu ugyanúgy csapatkapitányként emelhette magasba a világbajnoki trófeát mint egykor Carlos Alberto 1970-ben. Ez a kis ám annál értékesebb kör is egy élő hagyományt juttat eszünkbe. Próbáljuk megidézni e hagyomány szellemét Carlos Alberton keresztül.
Egy futball – memento
1970, Mexikó, világbajnoki csoportmeccs: Brazília – Anglia. Carlos Alberto kiugratja Jairzinhot, Jairzinho az alapvonalról visszafelé centerez, Pelé tökéletes fejese és Gordon Banks hárítja a tökéletest. Megfogja az embert a tökéletes technikai sorozatok kivitelezése. És a sorozatminta Carlos Alberto indításával kezdődik. Megfogja az embert, mert ilyet ma ritkán vagy nem is láttunk. A jobbhátvéd pozíciójában Carlos Alberto jobb külsővel egy 30-40 méteres belülről kifelé csavaradó, a végén a pörgéstől lelassuló lapos labdát ad jobbszélsőjének.
A külsővel végrehajtott indítás belülről ívben kerülte ki az ellenfél szélsőhátvédjét, úgy hogy a labdára az oldalvonalról beinduló Jairzinho rárobbanhatott a labdára. Az alap – indítást mozgató elvben a külsővel csavart labda íve a második szakaszában távolodik a belső védelmi területtől, így onnan nehezen lehet kiváltani a lendületből érkező szélsőre.
Ezzel a kiváló technikai megoldással a védelem mögé lehet kerülni. Carlos Alberto labdája azért is parádés, mert ütempassz jelleget ölt. Éles, nem kanyarodik túl, a villámléptű szélső ráfuthat, az alapvonalig nyargalhat, középre adhat a szemből érkező csatárnak.
Korunk labdarúgására vetve szemünket ez a technikai megközelítés és kivitelezés igazi futball-mementonak tűnik. Nem egyenes vonalú, lapos kiugratás, melyre jó eséllyel kikeresztezhetnek. Nem magas, pörgetett labda, amelynél a labdaátvétel még esélyt nyújthat a nyert ütem elvesztésére, a védő beavatkozására.
Carlos Alberto megoldása egy harmadik esélyt, egy sokoldalú technikai képzettségből merített lehetőséget villantott fel. A technikai – memento hagyománya él, gondolhatunk a brazil szélsőhátvédek emlékezetes kanyarodó nem várt falsokat hozó, – Nelinho 1978 –as világbajnokság olaszok elleni, Branco 1994-es világbajnokság hollandok elleni, Roberto Carlos 1997 franciák elleni – bombagóljai. A mezőnyben a brazil Marcelo a Realban is alkalmazza a külsővel való finom pörgetéseket. Ám ilyen Carlos Alberto –i élességet, helyzethez idomuló parádés indítást ritkán láthattunk, még irányító játékostól sem.
Amikor egy gól elkezd mesélni…
A gól a futball lényegét hordozza magában. Közhelyesen hangzik. Ám, ha a gólhoz vezető útra, a gól eredetére tekintünk vissza, már más is megmozdul bennünk.
Sokszor halljuk a következő racionális közhelyt: hibából születik a gól. Bizonyos szempontból ez a mondat korunk stopli lenyomata, ott van a futballról történő gondolkodásunk és beszédünk felszínén. Így a nagybetűs GÓÓÓL-ból, sima gól lesz, kiszorítják belőle az éltető levegőt.
Sokszor pusztán elérendő vagy elkerülendő célként ér el hozzánk. Jobban megérint az a kifejezés: érik a gól. Ilyenkor érezzük, hogy a játék dominál, a csapatok helyzeteket alakítanak ki, a ritmus emelkedik, és kerekíthetjük a szánkat: goóÓL. Ezek már ott vannak az emlékezetünk felszínén, „futball-memóriánk” rövid távjában itt – ott vissza-visszaköszön.
Mindezek mellett létezik az igazán emlékezetes gólok tartománya, azok a gólok tartoznak ide, melyek mesélnek nekünk. A gól és a gólt előkészítő technikai megoldások sorozata beszél hozzánk és a végén eltalál. A gólhoz vezető út az, ahogy a csapat kapuba kívánja jutatni a labdát, az maga a játékstílus.
Carlos Alberto gólja az 1970-es világbajnoki döntőben egy ilyen mesés és mesélő találat. Méltán vált a futballtörténelem egyik legemlékezetesebb góljává. A brazil hátvéd gólja megragad az emlékezetben, klasszikus góóól-á válik, mely mögött felfedezhető a futballstílus.
A mesélő gól mögött meghúzódó gondolatváz, egy kis taktikai bevezetés
Milyen taktikai húzásokkal épített a brazil együttes Carlos Alberto kvalitásaira az olaszok ellen 4:1-re megnyert világbajnoki döntőben? Az olaszok catenaccio-t – emberfogás és egy a védőtársakat kisegítő és biztosító szabad védőjátékossal, a liberoval– játszottak. A brazil jobbszélsőt Jairzinhot az olasz balhátvéd Fachetti követte emberfogással. Ezért Jairzinho elvonó helyezkedéssel gyakran vitte be védőjét középre, ezzel az üresen maradó helyén felfutási területet biztosított jobbhátvédének, Carlos Albertonak.
Ennek szellemében a két brazil belső középpályás, Gerson és Clodoaldo rendszeresen indíthatta a felfutó jobbhátvédet. Ugyanezzel a megoldással élt a visszahúzódó brazil balszélső Rivelino. Ő a még nagyobb üres terület elérésének érdekében balról keresztlabdáival fordított át a támadások súlypontját Carlos Alberto oldalára.
Az olasz védekezési rendszer szerint a liberonak kellett olvasnia a játékot, és ha a brazil lapjárás úgy hozta neki kellett kiváltania a brazil jobbszélső által tudatosan üresen hagyott helyére, hogy találkozzon az ide felfutó Carlos Albertoval. Az olasz söprögetőnek, Ceranak ez irányú tevékenységét viszont megnehezítette az, hogy ugyancsak neki kellett a hátvédtársait biztosítania a támadók és védő egy – egy ellen folyói párharcai során.
A brazil négyes, a Rivelino,Tostao, Pelé, Jairzinho alkotta támadósor ragyogó cselező és kombinációs játéka miatt azonban ez különösen nagy terhet rótt a világhírű olasz védősorra és magára a liberora. Carlos Alberto negyedik találatához vezető akció alatt az olasz védelmet ezen elemek együttesen terhelték még és zúzták szét.
A gól útját követve láthatjuk a ragyogó cselező és kombinációs játék technikai sorozatát. Clodoaldovirtuóz cselsorozatát, Rivelino remek indítását, a keresztbemozgó Jairzinho egy–egyezését Facchetivel majd finom pöccintését rá kiváltó libero, Cera előtt.
Pelé hajszálpontos lekészítését, mely mögött felvillan periférikus látása: a még nem látott, felfutott jobbhátvéd elé tett tökéletes labda. Pelé periférikus látásánál álljunk meg egy pillanatra. Mit fogott át meglátásának pillanata? Emlékezzünk az akció kezdetére Clodoaldo cselsorozatának körülményeire, körülötte volt a brazil csapat súlypontja Gerson, Rivelino, Tostao, majd Jairzinho is keresztmozgásba kezd az ellenfél térfelén.
Carlos Alberto egyedül marad a jobboldalon. Pelé periférikus látása és megoldása maga a zsenialitás. Átfogja az előzetes taktikai koncepciót, átfogja az egész támadas-szövés történetiségét, a jobbszélső keresztmozgást, ne felejtsük, a jobbszélsőtől kapja a labdát baloldalról.
És már jön valahol mélységből, a mi látóhatárunk mögött Carlos Alberto. Pelé ütemben, előre, lövésre lekészíti a labdát. Pelé passza önmagában az irányító középcsatár gondolkodásáról mesél. Carlos Alberto lendületből megérkezik és felteszi a stílusra a vesszőt: zsinóron húzott bombagólt lő.
Finom technikai elemek sorozata vonul végig a gólhoz vezető úton. Láthattuk, ahogy Clodoaldo egymás után kétszer kinyúlva ütemben bokából megütve a labdát cselezve korrigálja kissé hosszabb labdakezelését, majd egy ellentétes irányba tesz egy átlépős cselt. Láthattuk, ahogy Jairzinholabdakezelésénél és labdás testcselénél végig a birtokában marad a labda, Facchetinek nem nyílik szöge és esélye a beavatkozásra. A hetvenes brazil csapat a futball technikai repertoárjának a legszélesebb tárházát vonultatta fel egy világbajnoki torna keretében.
Carlos Alberto gólja mindennek az esszenciáját és jutalomjátékát együttesen jelentette. A góóól katarzisát itt érezhetjük át igazán, itt nem hibázott senki az ellenfélnél, tökéletes technikai megoldások sorozata eredményezi a brazil találatot.
A gól a brazil futballstílusról és annak csúcsáról a hetvenes világbajnok brazil válogatott játékáról mesél. A gólszerző csapatkapitány, Carlos Alberto hetvenkét éves korában eltávozott, de gólja a futball hamísítatlan esztétikájáról tovább mesél, örökre emlékezetünkben marad.
Forrás:centerhalf.hu
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
