Csorogjon a nyálatok, mert finomabbnál finomabb egri palacsintákat kóstolgattunk. És le is írjuk, mit tapasztaltunk.
Jártunkban keltünkben arra lettünk figyelmesek, hogy ebben a jó időben azonnal megtelnek a vendéglátóhelyek teraszai. Ha még nem minden szervezet van felkészülve a hideg élvezetre, a fagylaltra, jégkrémre, akkor az örök kedvenccel, a palacsintával sosem lőhetünk mellé. Találomra kiszúrtunk három helyet Egerben, és megkóstoltuk palacsintáikat.
Háromszögben a Forst-házban
A Forst-házban indítottuk palacsinta tesztünket, ahol ízes és nutellás közül választhattunk. Természetesen mindkettőt megkóstoltuk. Egy fejadag két palából állt, amely esztétikusan háromszög alakra volt hajtogatva, tetején leheletnyi porcukorral meghintve. Az első falatnál rögtön érezhető volt, hogy nemrég készült el, hiszen csöppet langyos volt.
Mi még sütöttük volna pár pillanatig azt a tésztát, de az íze ezt feledtette velünk. A nutella…az valóban nutella volt, a lekvár pedig majdnem olyan, mintha a nagyi főzte volna. Ennek köszönhetően elégedetten hagytuk magunk mögött az üres tányérokat.
Kifogástalan forróság
Következő célpontunkká a Senátor-Ház hívogató kinti asztalkái váltak. Le is huppantunk az egyikhez, majd kértünk egy szintén nutellás és egy lekváros palacsintát. Lehet megérezték, hogy csalfák voltunk, hiszen itt egy adagba csak egy palacsinta fért bele. A tészta közvetlenül előtte sülhetett, hiszen majdhogynem meg is fújtuk, de szükség is volt rá, hogy pont jó legyen. A lekváros palacsintánál éreztünk egy kis zavart az erőben, hiszen enyhe mellékíz társult az amúgy finom lekvárhoz, vagy a tésztához. A nutellás viszont kifogástalan volt, a Forst-házat hajszál híján lehagyva.
Így hát már összesen 3 pala a bendőben, és még mindig mosolyogtunk.
Túrósan Tangoztunk
Ez az érzés csak fokozódott, amihez kezdődő telítettség és kajakóma kezdett társulni, de azért még fért belénk. A Tango Étteremben a túrós palacsintába szerettünk bele. Itt egy adag három palacsintából áll, ha öntetet kértünk volna, akkor kettőből. A tésztával és a töltelékkel sem fukarkodtak, vastag volt, mint egy farönk, talán még egy picit túlzásba is estek a túrót illetően. De milyen vendég az, akinek sok a töltelék?!
Még szerencse, hogy a túró krémje nem volt fojtós, az állaga pont el lett találva, tökéletes ízharmóniát biztosítva.
Ezután pedig alig vártuk, hogy vízszintesbe kerüljünk, ha kipihentük magunkat, akkor folytatjuk édes túránkat.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
















