A híres magyar fogathajtó, a szintén egri Mátyus Viktor unokája a világon kilencedikként és a szakág legfiatalabbjaként részesült abban az elismerésben, hogy a Fédération Equestre Internationale (FEI) a szakmai előmenetele alapján hármas szintű Steward-á léptette elő idén július 5-én, ami jelenleg a legmagasabb szintet jelenti a szövetségben.
Lovas családba születtem, így már egészen fiatal koromban bemutatókra, majd fogathajtó versenyekre jártam szüleimmel, ahol ők szervezőként, akadálybíróként tevékenykedtek – meséli Szepesi Ádám, akivel előléptetése kapcsán beszélgettünk.
Mint mondja, egy napon aztán befogták a fábiánsebestyéni versenyen starternek, mert kevés ember volt az aznapi maraton verseny pályaszolgálatában, és ez annyira fellelkesítette, hogy ezek után rövidesen el is végezte a maraton bírói képzést. „Mivel beszéltem angolul, később felkértek a díjhajtás számban a nemzetközi zsűri bírói mellé írnoknak, melyet aztán évekig csináltam, 2009-ben már önállóan kértek fel a Kecskeméti Fogathajtó Világbajnokságra szervezőként, valamint tolmács és írnoki munkakörökbe.”
A Steward munkával testközelből először 2013-ban, az Izsáki Négyesfogathajtó Európa Bajnokságon találkozott, ahol egy lengyel Fősteward mellé került tolmácsnak, aki a verseny végén meg is hívta magához egy tavaszi képzésre, hogy tegye le a Steward vizsgát. A képzésről egyébként tudni kell, hogy csak is meghívásos rendszerben működik és a nemzeti lovasszövetségek engedélye is kell hozzá.
Így 2014 tavaszán Poznanban elvégeztem a képzést, levizsgáztam és az év nyarán kaptam meg a FEI hivatalos személyi státuszát, 1-es szinten. Azóta dolgoztam több magyar versenyen is, a legbüszkébb arra vagyok, hogy Szilvásváradon is Steward lehettem, ahol nagyapám, Mátyus Viktor évekig dolgozott és a ménesgazdaság színeiben indult 1978-ban Kecskeméten a Négyesfogathajtó Világbajnokságon, ahol az előkelő ötödik helyet szerezte meg. Egyébként nagyon várom, hogy Szilvásváradon ismét nemzetközi fogathajtó versenyt rendezzenek! Több külföldi versenyen is dolgoztam: a szlovéniai Lipicán, valamint az ausztriai Piberben – amik szintén híres lipicai ménesekhez köthető helyek -, de megfordultam több olasz versenyen, valamint Erdélyben, Horvátországban és Szerbiában is, most pedig a felvidéki Somorjára készülök, ahol egy kb. 1.000 lovat „megmozgató” ugró- és military- versenysorozat mellett először a világ legjobb versenyzőit felsoroltatva, a négyesfogatok is megjelennek majd – meséli.
A Stewardok elsődleges feladata a lovak jólétének felügyelete és biztosítása, a versenyzők és a versenyszervezők segítése, a versenypályán kívül az összes olyan hely felügyelete, ahol lóval, fogattal mozognak, azaz legeltetnek, edzenek, vagy bemelegítenek, valamint az istállók felügyelete. Nekik referálnak a biztonsági szolgálat munkatársai, illetve a verseny szintjétől függően „lámpaoltás után”, vagyis az istállók lezárását követően, még a saját lovaikhoz is csak az ő felügyeletükkel mehetnek be a lovasok az istálló területére. Ezen felül a kegyetlen bánásmód, vagy a szabályok be nem tartása miatt, a futballhoz hasonlóan sárga lapot is oszthatnak, de ez csak nagyon ritka esetben fordul elő.
Mottójuk: Prevent, Help, Interviene, azaz megelőzés, segítség, (szükség esetén) beavatkozás.
Minden versenyen velük találkoznak először a versenyzők, hozzájuk fordulnak a problémáikkal és tőlük kérnek információt. Minden versenyszám után átvizsgálják a lovak felszerelését, a kocsikat valamint a hajtók és segédhajtók felszerelését. A szigorú szabályok miatt díjhajtáson és akadályhajtáson például kötelező többek között a zakó, nyakkendő, kalap, kesztyű és baktakaró, maraton hajtáson pedig gerincvédő és sisak viselése.
Nem szoktam foglalkozni a pontozással, ezért nem lettem bíró, mindenkivel igyekszek egyenlően bánni eredményétől függetlenül.”
– mondja Ádám, aki a kulisszák mögé is bepillantást enged: „a legtöbbet arról faggatnak minket, hogy miért matatunk a versenyszámok végén gumikesztyűvel a lovak szájában. Nos, ez azért van, mert bizonyos zablatípusokat tilt a szabályzat, illetve így vizsgáljuk meg, hogy nincs-e valamilyen sérülés a ló szájában, mert az esetleges nagyobb, fájó seb esetén nem versenyezhet tovább az adott ló. Ez egyébként elképesztően nehéz, ugyanis a vizsgálatokra kb. 1-1,5 percünk van, ahol sokszor ideges a hajtó és a ló is, némelyik jószág fél a gumikesztyűtől, mert a látványát összekapcsolja az állatorvossal és az injekcióval, ami abban a felfokozott állapotban végképp nem hiányzik neki, ezért nagyon gyorsan, precízen és tapintatosan kell dolgoznunk.
Ha dopping vizsgálat van, ami nagyobb versenyeken rendszeres, mi felügyeljük a lovat – vagy éppen a versenyzőt – a versenypályától addig a pillanatig, amíg meg nem érkezünk a mintavételért felelős állatorvoshoz, vagy humán orvoshoz. Utóbbi viccesebb szokott lenni, mert a hajtók inkább a lovak mintavételéhez vannak szokva, így nagyon meglepődnek, amikor közlöm velük, hogy most rajtuk a sor.
2016. júliusában lettem 2-es szintű hivatalos személy, amivel már nem csak asszisztens lehettem, hanem Chief, azaz Fősteward is bizonyos típusú fogathajtó versenyeken. Azóta sok versenyen jártam, mindkét beosztásban.”
Ádám a szabályok értelmében leghamarabb 2019. július 3-án kérhette az előléptetését, melyet a Magyar Lovasszövetség Fogathajtó Szakága már egy korábbi döntésében támogatott, s azt időben beadta a FEI-nek, így július elején megjött a hír: július 5-én előléptették 3-as szintű Stewarddá, ami jelenleg a legmagasabb szint a szakmában. Ezzel gyakorlatilag Főstewardként tevékenykedhet minden típusú fogathajtó versenyen, így rangos Európa- és Világbajnokságokon is.
Fogathajtó szakágban Ádám a 9-ik és egyben a legfiatalabb a világon, aki elérte ezt a szintet, Magyarországon pedig az első.
Szívből gratulálunk, munkádhoz pedig sok sikert kívánunk a jövőben!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
