Vajon Imre évtizedekig az egri főiskola tanára volt, aki amellett, hogy szigorú tanárnak számított, mindíg tisztelték és szerették hallgatói. Nevéhez fűzödik több hazai lepkefaj idegrendszerének összegasonlító anatómiai vizsgálata is. A tanárképzésben főleg állatszervezettant és állatrendszertant oktatott. Idén nyáron ünnepli 90. születésnapját, mely jeles alkalomból Habis László polgármester köszöntötte őt otthonában, aki Orbán Viktor miniszterelnök elismerését és jókívánságait is tolmácsolta a szépkorú tanárnak.
Vajon Imre így ír magáról és életútjáról az egyetem honlapján:
Édesapám kevés földön gazdálkodó földműves, majd közalkalmazott volt, édesanyám pedig háztartásbeli. – A főiskolán biológia–kémia szakos tanári oklevelet szereztem (1952). – Pedagógiai hitvallásom szerint általános iskolai tanulókat szerettem volna tanítani, ezzel szolgálva a közoktatás ügyét.
Mivel eredeti tervem szerint tanító akartam lenni, ezért a miskolci evangélikus tanítóképzőbe iratkoztam be. Ott viszont líceumi érettségit kellett tennem és így nem mehettem tanítani. Ezért 1949-ben az Egri Állami Pedagógiai Főiskola biológia–kémia szakára iratkoztam be. A gyakorlati év előtt dr. Gelei Gábor az állattani tanszék akkori vezetője többször beszélt velem és kért, hogy menjek hozzá a tanszékre főiskolásokat oktatni. Ajánlatát megköszöntem, de nem fogadtam el.

– Ezek után megkaptam kinevezésemet 1951 nyarán a Sajókazai Általános Iskolához, melynek nagyon megörültem. Elmentem jelentkezni az igazgatóhoz. Miközben a vonatról való leszállás után – lemaradva a többi utastól – ballagtam a falu felé, egy lóvontatta kocsi (bricska) fordult meg mellettem. A rajta ülő bajuszos bácsi megkérdezte tőlem, hogy én vagyok-e a szakszervezeti kiküldött, mert őt a tanácsról őérte küldték ki. Mondtam, hogy nem, én az új tanár vagyok. No, akkor Isten áldja. Ostorával rásuhintott a lóra és elhajtott. Elgondolkodtam. Ekkor éreztem először a pedagógus „megbecsülését”. Szép, de göröngyös pálya. Az igazgató, Csobod Józsi bácsi nagyon kedvesen fogadott. Mondta,
„fiacskám Pogányéknál fogsz lakni albérletben, s ebédet pedig a falutól 3 km-re lévő Sólyom bányatelepen kapsz. Most menj haza, szeptember 1-jére gyere vissza, elvégzed az előmunkálatokat és kezdjük a tanítást.”
– Nagyon megörültem a kémia „szertárnak”, amely egy hatalmas üveges szekrény volt, tele felbontatlan vegyszerekkel, vastagon beporosodva. Mindent nagyon szépen megtisztítottam, aminek az igazgató úr is örült. Lendületesen, örömmel és elége¬detten végeztem a tanítást. Szeptember 15-én a kastélykertben rúgtam a labdát tanítványaimmal, amikor a postás expressz-ajánlott levelet hozott számomra. A levélben ez állt: „Kinevezést nyert az Egri Pedagógiai Főiskola Állattani Tanszékére. Állását haladéktalanul, szeptember 17-én foglalja el.”
A levél nagyon megdöbbentett, hogy Gelei professzor úr akaratom ellenére kineveztetett. Azt gondoltam, ha ez az ember ennyire bízik bennem, megpróbálom a főiskolai munkát. Így kerültem az állattani tanszékre, ahol munkakörömet az oktató- és a kutatómunkát egyre jobban megszerettem. Gyakorlatilag két hetet leszámítva negyven évig dolgoztam a főiskolán. Életem legszebb, legküzdelmesebb és legeredményesebb részének ezt az időszakot tekintem. Húsz évig voltam beosztott: tanársegéd, adjunktus, docens, húsz évig pedig tanszékvezető főiskolai tanár.
A főiskoláról mentem nyugdíjba 1992. január 1-jén. – Pedagógus hitvallásomat nem kellett módosítanom, csak nem gyerekeket, hanem felnőtteket tanítottam nappali és levelező tagozaton egyaránt. JATE TTK Biológia 1959; egyetemi doktori cím 1965; a biológiatudományok kandidátusa 1979. Tapasztalataimról 114 munkám jelent meg. Ezeket én három csoportra osztom: 1. Szaktudományi tevékenység (A lepkék és a hernyók központi idegrendszerének anatómiája). 2. Szakmódszertani, tantárgy peda¬gógiai dolgozatok 3. Tudománynépszerűsítő cikkek és közlemények. Nyugdíjba vonulásom után néhány évig még óraadó voltam a tanszéken. Jelenleg hetedik éve szerződéses tanárként tanítok az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumában. A tanév végén (2002) elmondhatom, hogy 50 évig voltam a katedrán, s fél évszázadon át oktattam, neveltem a magyar ifjúságot.
Isten Éltesse, Imre bácsi!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!












