Miért eszünk libát Márton-napon? A hagyományok szerint újbor is dukál a sült étkek mellé

Libát enni jó! Nem csupán elkészítése és elfogyasztása élvezetes, de az étek rendkívül gazdaságos is: a libahájból zsír és töpörtyű készül, ebben kisüthetjük a máját, a csontosabb részekből leves, a belsőségből, aprólékból ludaskása lesz, a csúcs pedig sült libacomb, illetve libamell. Közeleg a Márton nap, ideje hát felkészülnünk az ünnepi fogásra. Ehhez nyújt segítséget, és némi történeti hátteret az EH Gasztro rovata.

Vajon honnan ered a libaevés hagyománya, s miért vonulnak lámpásokkal Márton-napon? Cikkünkből fény derül Szent Márton különleges legendájára is.

A Márton-nap hagyománya igen régi időkre nyúlik vissza. A népszokás Pannónia Szent Márton nevéhez kötődik, aki feltehetően valamikor 316-317 körül született az ókori Savaria városában, vagyis a mai Szombathelyen. A fiatal Márton a római légió katonájaként szolgált. A legenda szerint Franciaországban portyázott társaival, amikor didergő koldus kérte a segítségét. Az önzetlen katona kettévágta talárját, és felét a szegény embernek adta. Akkoriban sokan úgy gondolták, a koldus maga Jézus Krisztus volt…

LEGENDA ÖVEZI A MÁRTON-NAP HAGYOMÁNYÁT

Krisztus felajánlotta Mártonnak a keresztelkedés lehetőségét. Az ifjú jótevő hamarosan kilépett a légióból, és kiváló papként szolgált tovább. Franciaországban később a gyönyörű Tours városának püspökévé választották. Ám Márton egyszerű papként képzelte el az életét. S amikor eljöttek érte, hogy megtartsák az avatási szertartást, inkább a libaólba menekült. Csakhogy a libák hangos gágogásukkal elárulták Márton rejtekhelyét, s innentől nem kerülhette el a neki szánt sorsot.

A szolgalelkű és áldozatkész Mártont 371-ben szentelték a város püspökévé. Nemcsak rendkívül fontos hittérítő munkát végzett, de tevékenységét számtalan csodás gyógyulás kísérte. Istent a 397. november 8-án bekövetkezett haláláig szolgálta. Testét, három nappal később, épp november 11-én helyezték örök nyugalomra. Nem sokkal később szentté avatták, ő a természetgyógyászok védőszentje. No, meg a ludaké is…

A LIBAEVÉS HAGYOMÁNYA ÉS A PÜSPÖKFALAT

A libaevés hagyománya – legalábbis a legenda szerint – szintén visszanyúlik Márton püskökké avatásához. Miután megtalálták őt a libaólban, a szertartást követően, tiszteletére hatalmas lakomát rendeztek, a menü pedig nem más volt, mint libasült és bor.

Az első valóban hiteles írásos feljegyzések szerint 1171-ben egészen biztosan tartottak Márton-napi libalakomákat. Novemeber 11. jelezte a tél kezdetét a paraszti világban, s ilyenkor fejezték be a földeken a mezőgazdasági munkákat. A cselédek megkapták az évi juttatásokat, nem mellesleg grátiszként egy-egy libát. A Márton-napi dínom-dánom egyben az adventi böjt előtti utolsó nap volt. Nos, meg is tettek, vagy inkább meg is ettek és ittak mindent, hogy ne éhezzenek az elkövetkező időszakban. A liba húsából – leginkább annak hátsó feléből – a papnak is minden évben küldtek, s bizony innen ered a „püspökfalat” kifejezésünk.

MÁRTON-NAP AZ ÚJBOR ÜNNEPE

Márton-nap a borászok ünnepe is, hiszen általában ekkora készül el az év első újbora. A nagyobb borvidékeken Mártont manapság az újbor védőszentjeként tisztelik. A hagyomány szerint november 11-én kezdik meg a hordókat a gazdák, s a libalakoma mellé fogyasztják az év első frissítő nedűjét. Korábban úgy tartották, ha Márton-napján zöld a szőlő levele, enyhe tél lesz. Az esőnek különösen örültek, mert az esős Márton-nap bőséges szőlőtermést és szüretet jelzett a következő évre. A Márton-bornak különleges gyógyító hatást is tulajdonítottak. Nem véletlenül, hiszen ahogy szó esett róla, Szent Márton a gyógyítók védőszentje.

A MÁRTON-NAPI LAMPIONOS FELVONULÁS

A mai napig sok helyütt él még ez a különleges Márton-napi hagyomány és szokás. Ilyenkor nagyon sok településen rendeznek kirakodó vásárokat, este pedig – a libalakomák előtt – lampinos felvonulást. S aki igazán követi a hagyományt, római légiós katonának öltözve, piros talárral a vállán vonul a menetben. Természetesen minden évben megemlékeznek Márton és a koldus találkozásáról is. Nagyon vidám ünnep ez, az utcabálon sokat énekelnek, táncolnak az egybegyűltek. 

MÁRTON-NAP RÉGI MONDÁSAI

S akkor íme néhány vicces és vidám mondás, amely kifejezetten a november 11-i hagyományokhoz, népszokáshoz kapcsolódik:

• Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.
• Ha Márton fehér lovon érkezik, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.
• Márton napján, ha a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál.
• Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, ha borús, borongós télre számíthatsz.
• Ha Márton-napon borongós az idő, ilyen lesz a március is.
• A bornak Márton a bírája.

ÉS AKKOR MOST JÖJJÖN A LÉNYEG!

A liba elkészítése:

1. A párolt káposzta elkészítéséhez a serpenyőben olívaolajat hevítünk, beleszórjuk az apróra vágott vöröshagymát és egy jó marék barna cukrot. Az egészet szép aranybarnára karamellizáljuk.
2. Rászórjuk a legyalult lila káposztát. Meghintjük sóval és egy csipet őrölt köménnyel. Puhára pároljuk, ha szükséges ízlés szerint utófűszerezzük. Belelöttyintjük a konyakot és pár csepp vörösbor-ecetet és a tálalásig melegen tartjuk.
3. A zellerpüré elkészítéséhez a zellert megpucoljuk, felkockázzuk és lábasba tesszük. Annyi hideg vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje. 1 csipet sót, és egy babérlevelet dobunk bele és puhára főzzük.
4. Ha megfőtt, a vizet leöntjük róla és a babérlevelet kidobjuk. Hozzáöntjük a tejszínt és turmixolni kezdjük. Ha kell, egy kis langyos tejjel hígítjuk. Szép selymes állagú pürét turmixolunk belőle.
5. Sóval, borssal, szerecsendióval és dijoni mustárral ízesítjük. A hideg vajat beledobjunk, és az egészet a botmixerrel összedolgozzuk. Tálalásig melegen tartjuk.
6. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A libamellet kettévágjuk, lehártyázzuk és szép szabályosan körbevágjuk. Papírtörlővel letöröljük az előkészített melleket. A bőrös felét rácsmintásra irdaljuk. A zsírt átvágjuk, de a húst ne sértsük meg. Sóval és borssal mindkét felét bedörzsöljük.
7. Száraz, hideg serpenyőbe helyezzük a melleket, bőrrel lefelé. Ha van vasnyelű serpenyőnk, használjuk azt. Szép lassú tűzön sütni kezdjük a húst. A kiolvadó zsírt időnként leöntjük. A bőrös oldalát legalább 5 percig sütjük, hogy szép piros legyen. Ha a bőrös oldal megpirult, megfordítjuk a melleket és 2 perc alatt megpirítjuk a másik oldalukat is.
8. A sütés utolsó 20 másodpercében a serpenyőbe teszünk 2 gerezd fokhagymát megroppantva, pár szál friss kakukkfüvet, rozmaringot, és egy diónyi vajat. Ahogy a vaj elolvad és felhabzik, lehúzzuk a tűzről. Az illatos vajjal jól meglocsoljuk a melleket.
9. A libamellet serpenyővel együtt a sütőbe tesszük és 180 fokon kb. 15 percig sütjük. Ha felvágjuk, szép rózsaszínnek kell lennie. Ha nyers és piros, pár percig tovább sütjük. Ha szürkés, akkor túlsütöttük, gyorsan vegyük ki.
10. A húst sütés után azonnal deszkára, vagy tányérra tesszük és alufóliával lazán lefedve legalább 5 percig pihentetjük. Pihentetés után felszeleteljük. A libamellet a zellerpürével és a párolt lila káposztával tálaljuk. A kisült szafttal meglocsoljuk.

Jó étvágyat kívánunk!

Forrás és fotó: Magyar Néprajzi Lexikon, mindmegette.hu 

Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!