A magyar családok döntő többségének karácsonykor bejgli is kerül az asztalára. Az ünnepkör már-már elhagyhatatlan édességét ki maga készíti el, ki pedig az üzletek egyre nagyobb kínálatából vásárolja meg.
Nem árt azonban óvatosnak lenni a beszerzéskor, mert a termékismertető címke elolvasása nélkül könnyen megeshet, hogy nem bejglit viszünk haza, hanem diós vagy mákos tekercset, ami nem bejgli, csak annak látszik.
A bejgli készítését, elnevezésének feltételeit a Magyar Élelmiszerkönyv szigorúan szabályozza.
A bejgli búzaőrleményből (főleg búzafinomlisztből BL55), élesztő, étkezési só, étkezési zsiradék, cukor, tej vagy tejpor, liszt kg-ként 1 db tojásnak megfelelő tojáskészítmény, víz és szükség szerint dúsító- és adalékanyag felhasználásával, jellegzetes omlós-élesztős tésztakészítési technológiával, lappá nyújtás utáni egyenletesen elkent töltelékterítéssel, feltekerő, hengergető alakítással, száraz légtérben történő kelesztéssel, közben tojásozással, majd száraz légterű kemencében történő sütéssel előállított termék.
Az előírás a töltelék arányait is szabályozza. A diós tölteléknek legalább 40, a mákosnak pedig 48 százalékos arányt írnak elő, de a termékhez használt vaj minimális zsírtartalmát is meghatározzák. A gyártóknak a töltelék arányait a csomagoláson fel kell tüntetniük.
Itt jön a képbe a bejglihez kísértetiesen hasonló készítmény, melyben jóval kevesebb a töltelék és általában a tésztája sem “bejglis”. Ez a tekercs néven árusított termék – diós és mákos változatban is -, melyből bőséges a kínálat az üzletláncok polcain.
Tény, hogy lehet jó minőségű tekercseket is találni a boltokban, de a gyártók vélhetően azért nem választják a bejgli nevet, mert nem tudnak vagy akarnak megfelelni a bejgli minőségi követelményeinek. Jó hír, és a márkák becsületére legyen mondva, hogy ami nem minősül bejglinek, azt tekercsként hirdetik a csomagoláson – írja a sokszinuvidek.24.hu.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
