Nevezhetnénk egy korszak végének, ha nem tudnánk, hogy már rég véget ért. Bezár Eger egyik legismertebb videotékása, Hernádi tanár úr.
Lehet nem ő az utolsó, mégis mérföldkő a döntése. A filmek szerelmese zár most le valamit. Nem egy szimpla vállalkozó, s nem is egy dörzsölt, számító üzletember. Nyilván be kellett látni, hogy eljött az idő, mégis sokakat megdöbbentett szerte a városban.
Más kor volt az, amikor még nem volt mindenkinek 100 tévécsatornája, amikor nem torrentoldalak kínáltak néznivalót odahaza, hanem az ember elsétált a helyre, ahol válogatott. Külön szedve filmek kategóriák szerint, hírek az újdonságokról, s a füzet, amelybe a mosolygós tulajdonos felírta az előjegyzéseket. Igen, ilyen is volt. A nagy sikerfilmekre várni kellett, mert a szemfülesek hamarabb bejelentkeztek, mintsem odaért volna a kazetta.
A kazetta, amelyet vissza kellett tekerni, s amelyért felelősséggel tartozott a kölcsönzője. Aztán jöttek a DVD-k, az új minőség, a másolásvédelemmel ellátott korongok (amelyeket azért ki lehetett játszani), s úgy tűnt, csak a forma változik. A polcok maradtak, csak ami rajtuk volt az cserélődött le. A VHS-eket felváltották a vékonyabb tokok, de az élmény megmaradt. Az embert nem járta át feltétlenül a birtoklási vágy, élményt kapott csak, amelyet saját otthonában oszthatott meg.
S volt egy ember, minden filmek ismerője. Tudta, melyik a jó vígjáték, vagy dráma, s egy idő után persze azt is, mi fog tetszeni a vendégnek. Akik az évek során egyre fogytak. A kínálat pedig bővült, gigabitekkel jönnek a moziban stikában felvett, rossz minőségű másolatok, a videotékás korszaknak pedig leáldozott. Az árukészlet elfogyott, aki tudott, vett belőle, a kis garázsból lett üzlet pedig bezár.
Nyilván nem kell semmi extrát a történet mögé látni. Nincs nagy tanulság, hogy valamit máshogy kellett volna csinálni. Egyszerűen csak emlékezünk. Mert azt viszont muszáj.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!















