Két év kényszerű „covid-szünet” után idén októberben ismét San Sebastianban rendezték meg azt a gasztronómiai világtalálkozót, amelynek mottója az Egyesült Kulinária volt. Mint ismert a legutóbbi eseményen Egert Macsinka János képviselte, aki csapatával és ételeivel nagy sikert aratott.
Az akkori cikkből kiderült: a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) egri találkozója után egy világeseményen láthattuk újra Macsinka Jánost, a Macok séfjét, aki a nemzetközi, főként a spanyol közönség számára mutatta be országunk gasztronómiáját, hogy hozzánk csábítsa a turistákat.
Egri séf népszerűsítette a magyar konyhát Spanyolországban
Az egri séf már akkor elmondta: „ sok a hasonlóság, erősek a paraszti hagyományok, ők is feldolgozzák a disznót a fejétől a farkáig, népszerűek a belsőségek, a vér, a véreshurka, a máj, és az elegáns éttermekben is kérhetünk például sertésfület, ami Európában egyedülálló. Azt lehet mondani tehát, hogy rokon lelkek vagyunk a gasztronómiában, mi egy kicsit fűszeresebben főzünk, ők egy naturálisabb ízvilágot használnak, de ezáltal nagyon hamar brit logó megkedvelik az ételeinket.”
Nos, az idei jelmondat szintén a népek gasztronómiájának hasonlóságára, a találkozó közös vonásaira épít, hiszen a történelem során a hódítások, a gyarmatosítás nagy hatást gyakorolt a népek konyháira. Ugyanakkor – mondják a szakemberek – nem mondhatunk le arról, hogy kissé átformálva saját ízlésünk szerint, más vidékek ételeit emeljük be a kínálatunkba. A gasztronómia nemzetközi műfaj, nem ismeri az országhatárokat.
A spanyol-brit bemutatón Cadiz városának (mely Gibraltár közelében van, így elhelyezkedése folytán is a gasztrokultúra olvasztótégelye) és az Egyesült Királyság séfjeinek köszönhetően speciális ételsort állítottak össze. Egyszerre három marhahúst kóstolhattunk meg (a spanyolok szerint az étel a közel-keleti konyhából érkezett hozzájuk a hódítások során, és az angolszáz változat már csak kései utánzat), ám mindegyiknek eltért az íze, zamata, tehát azért minden nép hozzátette a magáét.
A Spanyolok a Fish and Chips angol klasszikust formálták át: egy burgonyás krokettba haldarabokat tettek némi majonézzel, s együtt sütötték ki a finomságot. Félő azonban, hogy ezzel a csinos változattal nem laktak volna jól az ipari forradalom nélkülöző munkásai.
Egy standnál baconnal töltött sajtgolyót ettek nagy élvezettel az emberek, ám hamar kiderült: ebben se sajt, se szalonna nem volt!
Mikor megkérdeztük a falatkákat elkészítő séfet, elmondta: a sajt nem sajt, hanem hagymakrém, amelyben egy ibériai érlelt sonkadarab van, mindezt egy vékony kínai tésztafélébe csomagolva tette a sütőbe… A kínai-spanyol koprodukció hihetetlennek hangzott, de nem szegte senki kedvét.
A salamancai étterem bemutatóján kiderült az is, hogy egy igazán sűrű, magyaros pörköltnek milyen hozzáillő ízt kölcsönös a csicseriborsó. És nem kell hozzá köret sem.
A parikáról nekünk Kalocsa, Szeged ugrik be, de tudni kell, hogy az ibériai országban is nagy kultusza van, méghozzá inkább füstölt változatban. A standjukon báránypörkölt formájában prezentálták a terméket, majd a recept felől érdeklődve a szakácskisasszony elmondta, hogyan készül. Hát szinte ugyanúgy, mint nálunk azzal a kis eltéréssel, hogy olíva olajon kezdik a főzést, majd a kész ételt tálaláskor meghintik nagyszemű sóval és füstölt paprikával.
A cikk elején már említett magyar és a spanyol paraszti konyha hasonlóságát bizonyítja a burgoszi belsőségpörkölt, ami nagyon komoly kompozíció volt! Európa nagy része érdemtelenül rosszul bánik a belsőséggel, csak pár országban eszik a pacalt, de Spanyolország köztük van. Kérdésünkre a séf elmondta, tudja, hogy Magyarországon a pacal és a belsőség népszerű, az ő pörköltjében többféle elemet ötvözött, és spékelt meg kis májjal is.
Nem maradt el a Grill Világbajnokság idei döntője, amelyen a vendégek próbálták ellesni a titkos fogásokat, hogy majd a kerti partin villogjanak vele, de a versenyzők olyan gépekkel és persze nyersanyagokkal vonultak fel, hogy erre nem sok esélyük volt.
Érdekes, hogy a háború ellenére második alkalommal rendezték meg az Orosz hússaláták világversenyét, sőt az orosz szakminiszter helyettese is nyilatkozott a fesztivál honlapján.
Az orosz hússaláták létét a francia-orosz hagyományos történelmi kapcsolatok alapozták meg. Az uralkodóházak, az arisztokrácia házasságkötései hozták közelebb őket egymáshoz, nagy lakomák közepette. Persze nem annyira a parasztok, hanem királyok, cárok környezete élvezte ezt a finom csemegét is. A hússaláták kultusza viszont inkább Oroszországban maradt meg és terjedt el később, mikor már az otthoni konyhák elmaradhatatlan fogása lett.
A legjobb orosz hússaláta – orosz. Ezt érdemes leszögezni. Készülhet sertésből, csirkéből, filézett rákból és főtt sonkából is (burgonyával, savanyú uborkával, főtt tojással, borsóval kevés hagymával, majonézzel, tejföllel), a halas saláták esetében (pácolt heringgel) pedig még céklával is. Elkészíteni viszonylag egyszerű, megfőzni, kicsire vágni, aztán összekeverni, azt jónapot!
A kulinária tehát valóban egyesült ezen a fesztiválon, jókedvvel, bőséggel, barátsággal.
A többi már nem a gasztronómián múlik.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
