Csak annyit érünk, amennyit magunkba, mit nékem a hazugság glóriája, a munka. Mit a csaló próféták csácsogása, nem alkuszom én semmiféle rúttal, se a labdákért ordító tömeggel, se számarányokkal, se Hollywood-dal.
A költő azt akarta mondani, hogy ma van a Költészet Világnapja, amelyet tizenhatodik éve ünnepelünk meg. Mielőtt a világ költőinek tiszteletére közöljük Kosztolányi Dezső huszonegyedik században is érvényes versét, idézzük világhírnevet elsőként szerző költőnk, Petőfi Sándor versbe szedett gondolatait mesterségéről.
A költészet nem társalgó-terem, hová fecsegni jár a cifra nép, a társaság szemenszedett paréja. Több a költészet! Olyan épület, mely nyitva van boldog-boldogtalannak, mindenkinek, ki imádkozni vágy. Szóval: szentegyház, ahová belépni bocskorban sőt mezítláb is szabad.
Kosztolányi Dezső
Költő a huszadik században
Az önimádat büszke heverőjén
fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán
hull éji villany, nappali verőfény.
Füst és kávé között henyélek,
mivel a dolgom, végzetem csak annyi,
hogy élek.
Csak annyit érünk, amennyit magunkba,
mit nékem a hazugság glóriája,
a munka.
Mit a csaló próféták csácsogása,
nem alkuszom én semmiféle rúttal,
se a labdákért ordító tömeggel,
se számarányokkal, se Hollywood-dal.
Tőlem locsoghat megváltó igéket
s unalmas őrültségeket az ép ész,
nem az enyém a század rongy bohóca,
se a felhőkbe zörgő, bamba gépész.
Nem kell hatalmasoknak úri konca,
s a millióktól olcsó-ócska kegy.
Azt hirdetem, barátim, sok a kettő,
de több az egy.
Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,
nekem magasabb kincset kell megónom.
Uralkodom tűzhányó kráterén is,
még áll a trónom.
És önmagamat önmagammal
mérem.
Szavam ha hull, tömör aranyból
érem.
Mindegyiken képmásom, mint királyé,
s a peremén
a gőgös írás:
én.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!















