Látványos részéhez érkezünk hamarosan a Bárány uszoda újraépítésénél, ezért most bemutatjuk a kiírt tervpályázat első helyezettjének munkáját.
Előtte persze egy kis, rövid történelem. Melegvízű forrásokra az egri uszoda 1925-ös megépüléséig kizárólag fürdőket építettek. Ezek némelyikében volt lehetőség úszásra is (pl. Gellért fürdő), de versenysport céljára nem volt alkalmas. A magyarországi fürdők a török „hamam”-tól kapott örökség okán a japán „onsen”-ekhez hasonlóan a pihenést és az elmélyülést szolgálták. A sportolás igénye az olimpiai mozgalom feléledésével kezdett erősödni.
A Bárány uszoda 1925-ös felépítéséig állandó jellegű vízi sportlétesítmények nem csak az országban (a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda is csak 1930-ban készült el), de a világban sem nagyon épültek. Ezt a funkciót általában természetes vizeken létrehozott, időszakos jellegű építményekkel oldották meg. Ilyen építmény a Margitsziget magasságában a Dunán is létesült, de több külföldi példa is ismert. Ezek az épületek egyrészt az ideiglenes jellegük, másrészt a vízre történő településük okán fából készültek. Az egri Versenyuszoda öltözőépülete is ezeknek a létesítményeknek az építészetéből merített, a vázas rendszer meghatározó eleme a fafelületek alkalmazása volt, mely a lelátó lefedésénél már kizárólagos anyaggá vált.
A heterogén építészeti környezet, Eger történelme, a Fürdőkörnyék egyedi hangulata erősen meghatározta a lehetőségeket, megkötötte az egri Bárány Uszoda felújítására kiírt tervpályázat I. helyezettjének a Puhl és Dajka Építész Iroda munkatársainak kezét, de egyben vezeti is. A tervet Dajka Péter és munkatársai, Berecz Dániel, Csirmaz Annamária, Drabant Ágnes, Horváth Ágnes és Huszár Tamás készítettek.
A kiíró szándékával összhangban az uszoda jelenlegi telekhatárát déli és nyugati irányban módosították, a kijelölt építési helyen belül. A medence szélesítését alapvetően északi irányba tervezték, de a medence pozícióját az új igényeknek megfelelően kis mértékben módosították. Az eredeti öltözőépület traktusához kapcsolódik az újabb kiszolgálósáv, illetve az utca felé a zárt és nyitott közösségi terek.
Fentieket figyelembe véve a medencetér koncepciójának kialakításánál – a pályázati kiírással összhangban – az alapvető építészeti cél az volt, hogy az uszodatér alapstruktúráját, meghatározó térfalképző elemeit és építészeti karakterét megtartsák, olyan módon, hogy egy mai, modern épület jöjjön létre. A medenceteret az eredeti zárt hangulat visszaidézése szándékával zárt kerítésfallal vették körül, melyek tetején a medencetér körül utcai cipővel is használható körüljárót alakítottak ki, ami biztosítja a direkt kapcsolatot a Bitskey Uszoda felé, és lehetőséget nyújt a tervezett gyógyszálló és a strand felé történő ellenőrzött, direkt kapcsolat biztosítására.
A medence hosszoldala mentén húzódó, elbontott öltözőépület eredeti homlokzati rendszere és karaktere teljes mértékben integrálható egy mai épületbe. A medencetér fontos hangulati eleme a kiúszó.
Az északkeleti öltözőépület állapota mind építészetileg, mind statikailag leromlott, megtartása műemléki szempontból sem indokolt, és a medence északi irányban történő szélesítése miatt fizikailag nem is lehetséges. A tetőterasz funkcionális rekonstrukciója fontos elem, melynek visszaépítéséről a tervben gondoskodtak. A tetőterasz alatt került elhelyezésre a melegedőmedence, mely pozíciója révén a medencetérrel szoros kapcsolatban van, de mégis intim, elszeparált térben helyezkedik el.
Fotó: Fortepan
A tervezők nem tartják reálisnak a szökőkút eredeti formában történő visszaállítását, ugyanis az sem anyagában sem formájában, sem elhelyezkedésében, sem pedig térkapcsolatában a mai igények (mobil lelátó, bemelegítő tér, melegedőmedence) biztosítása mellett hitelesen nem rekonstruálható. A csobogó víz és a vertikális hangsúly visszaidézésére egy modern szökőkutat képzeltek el. A ma elérhető technológiával megoldható betonfelületre fénykép gravírozása: egy magas betonfalat képzeltek el, amelyen megjelenik a régi szökőkút képe, felületén pedig víz csorog végig, mely fal lábánál lévő kis medencében gyűlik.
A különböző homlokzati felületek nagyságát úgy próbálták a tervezők meghatározni, hogy azok ne nőjék túl a környező homlokzati felületek léptékét. A „patchwork” jelleggel pedig az egymástól eltérő környező homlokzatképzésekre kívántak reagálni. Az anyagválasztásnál – értelemszerűen a medenceteret határoló fal anyagán kívül – a könnyedség, a transzparencia érzékeltetése volt a fő szempont, illetve a fa az uszodák és a nyitott strandok épületeinél gyakran és konzekvensen használt anyag alkalmazása. Fontos volt még egy olyan építészeti attitűd létrehozása, amely nem akar vitatkozni – esetleg konkurálni – a Bitskey Uszoda karakteres építészetével, kerülve annak veszélyét, hogy nevetségessé váljon, vagy felesleges feszültséget teremtsen.
A Bitskey Uszoda nyugati épületszárnyában lévő éttermet és a korábban említett belső teret úgy kívánták a tervezők pozícióba hozni, hogy az éttermi rész előtt – a visszahúzott homlokzati vonal mellett – transzparens anyagokat és szerkezeteket alkalmaztak, illetve a térszervezéssel és homlokzati megnyitásokkal biztosították azt a lehetőséget, hogy a két épület a Frank Tivadar utca adott szakaszának lezárásával közös rendezvényt tudjon lebonyolítani.
A kiírás értelmében a környezetrendezés csupán az uszoda közvetlen –útszegélyekig tartó – környezetét érinti. A déli bejárati oldalon, az épület előtt egy illő fogadóteret alakítottak ki, mely a kő különböző alkalmazásával (tömbkő pad, térburkolat) lehetőséget teremt a használat differenciálására. Ezen a területen kerülnek kialakításra a kerékpártárolók, melyek kapacitása kb. 60 férőhely.
Tekintsd meg képgalériánkat is, amelyből megtudhatod, hol tart jelenleg az építkezés:
http://www.egerhirek.hu/bejartuk-a-barany-uszodat-fotok/
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
