CENTERHALF – Uborkaszezon gyümölcs nélkül, négyből csupán egy kupacsapat adott magáról életjelet…

Az uborkaszezon hangulata környékezheti meg a futballszeretőt így a nyár delelőjén: EB-n túl és az európai futball nyárvégi – őszeleji szezonkezdetén innen. Erre tessék, három magyar klubcsapat már kiesett a nemzetközi küzdelmekből. A nyári napsütésben feltehetjük a kérdést: van – e új a nap alatt a magyar labdarúgásban?! 

Különösen a Ferencváros bukása fájdalmas. A bukás kifejezés nem pontos, mert bukni valahonnan, általában fentről a lentbe lehet csak. A zöld sas azonban fel sem szállt. Az ő esetükben inkább az a szentenciózus kérdés tehető fel: hogyan lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni?! A most látottak kísértetiesen hasonlítottak a tavalyi kieséshez. Már megint egy érthetetlennek látszó dolog, amit nem lehet igazán megmagyarázni, csak körülírni.

Az első megállapítás a két mérkőzés alapján a Ferencváros megérdemelte a kiesést, önmagát verte meg: döntő védelmi és technikai hibák, nem tudtak ritmust váltani, különösen az itthoni meccsen volt mindez szembetűnő, ahol az albán csapat elfáradását sem tudta kihasználni, mint az idegenbeli mérkőzésen. Kötelező darálás folyt a pályán a szellemesség apró szikrája sem volt felfedezhető.

Röviden összefoglalva a kiesést: a pálya két legfontosabb harmadában mondott csődöt a Ferencváros. A hátsó harmadban kapitális hibák, a párosítás két albán gólja önmagáért beszél. A támadóharmadban pedig nem volt futballja a Fradinak. Érdemes kicsit mélyebb összetevőket keresni, a két meccs cseréi azért sokat elárulnak. Kint Radó itt Varga lecserélése, az egész kísértetiesen az elmúlt év kiesését idézte, súlytalanok voltak, sőt kint Radó súlyos gólt eredményező technikai hibát követett el. Ők olyan poszton játszanak, akiktől elvárják, hogy alakítsák a játékot és valami váratlant húzzanak a támadóharmadban.

Ráadásul őket a fiatalabb és tehetségesebb játékosok közé soroljuk, kiemelik például gyorsaságukat.Volt egy – egy jó meccsük, de huzamosabban nem mutattak jó formát. Gondoljunk Vargára, aki aHaladás ellen jól mozgott, gólpasszt adót, a passzjátéka jobb volt annál, amit korábban átlagban láttunk tőle. Jogosan maradt bent az albán csapat ellen a kezdő tizenegyben. És jogosan is cserélték le az első félidő után. Ezt a problémát döntőnek érzem a két játékos esetében, hiányolom a kialakult technikai profilt, a formatartás mindenkori központi magját és gravitációját. Nem tapasztalható náluk a játékintelligencia fejlődése. Egyénre szabott képzés és külön speciális technikai gyakorlatok, mondhatnánk innen a távolból, az edző személye is adottnak vélhető. Thomas Doll egyéni képzettség tekintetében futballistaként klasszis volt. És mégis velük kapcsolatosan a látható fejlődés elmaradását hiányolom. Amennyiben dicsértük Thomas Dollt, az EB és a selejtezők kapcsán, formában tartott ferencvárosi játékosok okán, itt a fenti fejlődésbeli hiányérzetünknek is hangot kell adni.

Apropó válogatott, a kieséssel megint hátrányba kerülhetnek az FTC játékosai, gondoljunk csak Bödetavalyi szezonjára és válogatottbeli helyzetére. Megint megfogalmazódhat a „nagy vita”: a nem vagy keveset játszó magyar idegenlégiós versus az itthon futballozók formája közötti. Ismét olvashatjuk a szimpátiáktól vagy a sokszor személyes érdekek által keltett és forgatott előítéleteket. Az általánosítások hulláma megint elmossa a játékosok egyéni képességeit és a bennük rejlő lehetőségeket. (Most is csak Bödében volt gól, és érezhető gólveszély a párharc alatt.) Jó lenne, ha nem lépnénk bele ebbe a folyóba ismét. A folyó ilyen irányú felduzzasztására ismét nagy esélyt látok, a közeg, a jelenlegi helyzet és a korábbi tendenciák ismerete mondatja ezt velem.

A magyar játékosok alternatíváját az idegenlégiósok jelentik, az alternatívák keresése pedig a klubvezetés feladata. Amennyiben rossz a játékospolitika, az alternatívák összessége az egyértelműen őket terheli. Sarkosabban kifejezve: amennyiben egy európai környezetben a szurkolóktól európai viselkedést és fejlődés várnak el, akkor a közönség is joggal várhat el európai szintet és különbséget jelentő labdarúgók megszerzésére törő sportpolitikát. Utakat és alternatívákat kellene keresniük: név és komoly tapasztalat, vagy tehetség potenciális jövővel. Valószínűleg az előbbi megközelítés okán merült fel a holland Rafael van der Vaart neve. Az utóbbi képlet keresését viszont hiányolom.

Értem, a tárgyalási pozíciónak nem kedvez a struktúra. Előnytelen a verseny szempontjából, hogy még másfél hónap van az átigazolási időszakból és a magyar bajnokság alacsonyabb vonzerővel bír. A klubvezetésnek azonban a csapat számára döntő uborkaszezonra kell készülnie, átütemezett, kiterjesztett és mélyebb kapcsolati hálóval. Aktívabb jelenlét a téli átigazolási szezonban, amellyel a csapatba építés és a kulturális beilleszkedés ideje is kitágulhatna.

A mélyebb és kiterjedtebb kapcsolati háló az alternatívák számának növekedését és a felesleges közvetítők csökkenését hozhatna magával. Az északi csapatok visszatérő riválisaink az uborkaszezon folyamán, náluk a dél-amerikai vonal területén megfigyelhető volt egy tendencia. Nem a magasabbra taksált argentin vagy brazil, hanem a latin –amerikai piac alacsonyabb árfekvésű részére koncentráltak.

Érdemes ezzel kapcsolatosan felidézni a két évvel ezelőtti világbajnokság meglepetéscsapatát, Costa Ricát; csoportelsők lettek az olaszok, angolok, uruguayiak alkotta halálcsoportban, erős ellenszélben tíz emberrel kiverték a görögöket, majd a negyeddöntőben tizenegyesek után a hollandokkal szemben estek ki. A karibi válogatott 23 –as keretéből öt játékos futballozott észak -európai klubcsapatban.Közülük kettő maradt meg igazán az emlékezetemben a belső középpályás Celso Borges és a szélsőt játszó Christian Bolanos, kiemelkedően jól futballoztak, remekül képzett futballistákat ismerhetünk meg személyükben. Őket kisebb északi csapatok igazolták le costa rica-i Saprissától, Borgest a norvégFredrikstadt, Bolanost a dán Odense BK, majd utána kerültek már számunkra is ismerős klubokhozBorges a svéd AIK Solnához, Bolanos a norvég Start érintése után az FC Coppenhagenhez.

Itt persze a felfedezett út az érdekes, a szakmailag vezérelt perifériális piaci látásmód kialakítása a ma felfokozott futballpiacán létkérdés. Ez csak egy útvonal példa volt, ám köthető a Fradihoz. Kapcsoljuk össze a piaci periférikus látást és a pr –részt. A klubvezetés által sokat propagált korábbi igazolás, a jó teljesítményt nyújtó Cristian Ramirez, ecuadori játékos, dicsérhetnénk a klubvezetés periférikus látását. Viszont ő már Németországból érkezett, ily módon drágább is volt. És vessük össze az alternatívák összességével.

Egy felfutó szélsővédővel nem lehet az európai őszi szezonig eljutni. Ám ha az ecuadori játékos mellett van a példánál maradva egy jó dél –amerikai csatár és egy támadó középpályás akkor már az a küszöb közelebb kerülhet. Félreértés ne essék nem a magyar játékosok kiszorítására, hanem döntő – és hiányposztok betöltésére gondolok. A klubvezetésnek szűrőnek kell lennie, mind a magyar középszerűség mind a középszerű idegenlégiós dömpinggel szemben, egy olyan klubvezetésnek legalábbis, amely európai célokat fogalmaz meg.

A nemzetközi kupakudarc tüskét hagy és az üresség érzetével terheli meg majd a Ferencváros egész szezonját. A stadion újdonságának és modernitásának „piár”-varázsa idővel ki fog hűlni. Az új stadion második éve komolyabb érdeklődést kiváltó nemzetközi kupamérkőzés nélkül. Igazi maradandó ferencvárosi futballélmény még nem társult hozzá. A futball-élménynél, tudjuk és tapasztaltuk, nincs hatásosabb kommunikációs stratégia. A jó futballisták teremtik meg az élményt, így náluk sem képzelhető el jobb „piár”-fogás.

A klubvezetés és a közeg mechanikus gondolkodását és nyelvezetét vettem kölcsön, amit a futballszerető csak reménynek, és hétről–hétre várt és megkapott színvonalnak nevez. A kupakudarc okozta ürességet ezért egy – két igazán jó futballista nyári leigazolásával lehetne csak orvosolni, akikért a zöld – fehér és a semleges szurkolók is kimennének az Üllői útra. A Videoton a tavalyi szezonban tett egy ilyen lépést, amikor leigazolta Suljicot. Az ő játékintelligenciája különbséget, kreatív erőt hozott, melynek a lendülete kimozdította a csapatot a gödörből. Suljic képviseli az igazi tehetséget potenciális jövővképpel. Ne felejtsük ő is a „piaci perifériáról” robbant be a magyar futball köztudatába.

Az utolsó állva maradó kupacsapatunk a Videoton is küszködik és küzd, nem is lehet még igazán formában a szezonkezdet elején, de alapjáraton – a jó tavalyi igazolásnak is köszönhetően – is jobb benyomást keltett a többi magyar kupaszereplőnél. Több kreativitás és játékfantázia van bennük. Barczi Dávid leigazolása szintén jó és előremutató húzásnak tűnik, erősíti a játékbeli kreativitását és a tehetségben rejlő potenciál képletének is megfelel.

A Videoton nem lépett bele a tavalyi folyóba, de hogy új nap is virradhat rájuk, azt igazán a következő hetek döntik majd el…

A Videoton jól döntött mikor leigazolta Suljicot és Barczit…

Olvasható a centerhalf.hu oldalon.

Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!